1 Crónicas 13
1 Entonces David consultó con los capitanes de miles y los capitanes de cientos y con cada jefe.
És tanácskozott Dávid az ezrek és százak tisztjeivel, minden vezérrel.
2 Y David dijo a todos los hombres de Israel que se habían reunido allí: Si les parece bien y si es el propósito del Señor nuestro Dios, avisemos a todos los demás hermanos, a todas partes en la tierra de Israel, a los sacerdotes y a los levitas en sus ciudades y al país que los rodea, y que se junten aquí con nosotros;
És mondta Dávid Izrael egész gyülekezetének: Ha nektek jónak tetszik s az Örökkévalótól, ami Istenünktől való, hadd igyekezzünk, hadd küldjünk testvéreinkhez, akik visszamaradtak mind az Izrael országaiban s velük a papokhoz és a levitákhoz városaikban és közlegelőiken, hogy mihozzánk gyülekezzenek.
3 Y volvamos por nosotros mismos el cofre del pacto de nuestro Dios: porque desde los días de Saúl no acudimos a él para pedir dirección.
És hozzuk át magunkhoz Istenünk ládáját, mert nem kerestük azt föl Sául idejében.
4 Y todas las personas dijeron que lo harían, porque les parecía correcto.
És mondta az egész gyülekezet, hogy így cselekszenek, mert helyesnek tetszett a dolog az egész nép szemeiben.
5 Entonces David envió a todo Israel para que se uniera, desde Shihor, el río de Egipto, hasta el camino de Hamat, para obtener el cofre del pacto de Dios de Quiriat-jearim.
Ekkor egybegyűjtötte Dávid egész Izraelt az egyiptomi Síchórtól egészen Chamát felé, hogy elhozzák Isten ládáját Kirjat-Jeárimból.
6 Y subió David, con todo Israel, a Baala, es decir, a Quiriat-jearim en Judá, para subir desde allí el cofre de Dios, sobre la cual se nombra el santo Nombre, el nombre del Señor, cuyo lugar está entre los querubines.
És fölvonult Dávid meg egész Izrael Báalába, Kirjat-Jeárimba, amely Jehúdáé, hogy felhozzák onnan ládáját az Istennek, az Örökkévalónak, a kerubokon székelőnek, amely róla neveztetik.
7 Y pusieron el cofre de Dios en un carro nuevo, y lo sacaron de la casa de Abinadab; y Uza y Ahío eran los conductores del carro.
Rátették az Isten ládáját egy új szekérre, Abínádáb házából és Uzza meg Achjó vezették a szekeret.
8 Entonces David y todo Israel hicieron una melodía ante Dios con toda su fuerza, con canciones e instrumentos musicales de cuerda, y con instrumentos de bronce y cuernos.
Dávid pedig és egész Izrael játszadoztak az Örökkévaló színe előtt egész erővel, és pedig énekekkel, meg hárfákkal, lantokkal, dobokkal, cimbalmokkal és trombitákkal.
9 Y cuando llegaron al alfoli de Chidon, Uza extendió su mano para mantener el cofre del pacto, porque los bueyes se estaban tropezando.
Midőn a Kídón szérűhöz értek, Uzza kinyújtotta kezét, hogy megragadja a ládát, mert megcsúszott a marha.
10 Y la ira del Señor, que arde contra Uza, envió destrucción sobre él porque había puesto su mano sobre el cofre del pacto, y la muerte le llegó allí delante de Dios.
Erre fellobbant az Örökkévaló haragja Uzza ellen s megverte őt, mivelhogy kinyújtotta kezét a ládára, és meghalt legott: az Isten színe előtt.
11 Y David se enojó por el arrebato de ira del Señor contra Uza, y le dio a ese lugar el nombre de Pérez-uza, hasta el día de hoy.
És haragjára volt Dávidnak, hogy rést tört az Örökkévaló Uzzán; és elnevezték ama helyet Uzza résének, mind a mai napig.
12 Y tan grande fue el temor de David a Dios ese día, que dijo: ¿Cómo puedo permitir que el cofre del pacto de Dios venga a mí?
És megfélemlett Dávid ama napon az Istentől, mondván: Miképpen vigyem magamhoz az Isten ládáját?
13 Entonces, David no dejó que el arca volviera a él a la ciudad de David, sino que la rechazó y la puso en la casa de Obed-edom, de Gat.
És nem vitette Dávid a ládát magához Dávid városába, hanem félrevitette azt a Gátbeli Obéd-Edom házába.
14 Y el cofre del pacto de Dios estuvo en la casa de Obed-edom por tres meses; y el Señor envió una bendición sobre la casa de Obed-edom y sobre todo lo que tenía.
És megmaradt az Isten ládája Óbéd-Edóm háza mellett a házában három hónapig és megáldotta az Örökkévaló Óbéd-Edóm házát s mindent, ami az övé.
