Salmos 35
1 De David. Disputa, oh SEÑOR, con los que contra mí contienden; pelea con los que me combaten.
Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
2 Echa mano al escudo y al pavés, y levántate en mi ayuda.
Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3 Saca la lanza, cierra contra mis perseguidores; di a mi alma: Yo soy tu salud.
Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4 Sean avergonzados y confundidos los que buscan mi alma; vuelvan atrás, y sean avergonzados los que mi mal piensan.
Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
5 Sean como el tamo delante del viento; y el ángel del SEÑOR los acose.
Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6 Sea su camino oscuridad y resbaladeros; y el ángel del SEÑOR el que los persiga.
legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7 Porque sin causa escondieron para mí el hoyo de su red; sin causa hicieron hoyo para mi alma.
Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8 Véngale el quebrantamiento sin que lo sepa, y su red que escondió lo prenda; con quebrantamiento caiga en ella.
Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9 Y gócese mi alma en el SEÑOR; y alégrese en su salud.
Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10 Todos mis huesos dirán: SEÑOR, ¿quién como tú, que libras al pobre del más fuerte que él, y al pobre y menesteroso del que le despoja?
Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11 Se levantaron testigos falsos; me demandaron lo que no sabía;
Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
12 me devolvieron mal por bien, hasta volver solo a mi alma.
Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
13 Mas yo, cuando ellos enfermaron, me vestí de cilicio; afligí con ayuno mi alma, y mi oración se revolvía en mi seno.
Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
14 Como por mi compañero, como por mi hermano andaba; como el que trae luto por madre, enlutado me humillaba.
Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
15 Pero ellos se alegraron en mi cojera, y se juntaron; se juntaron contra mí los verdugos, y yo no lo entendía; me despedazaban, y no cesaban;
De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
16 con los lisonjeros escarnecedores truhanes, crujiendo sobre mí sus dientes.
Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
17 Señor, ¿hasta cuándo verás esto? Res-taura mi alma de sus quebrantamientos, mi vida de los leones.
Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
18 Te confesaré en grande congregación; te alabaré entre numeroso pueblo.
Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
19 No se alegren de mí mis enemigos sin por qué; ni los que me aborrecen sin causa guiñen el ojo.
Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
20 Porque no hablan paz; y contra los mansos de la tierra piensan palabras engañosas.
Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
21 Y ensancharon sobre mí su boca; dijeron: ¡Ea, ea, nuestros ojos lo han visto!
Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
22 Tú lo has visto, oh SEÑOR; no calles: Señor, de mí no te alejes.
Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
23 Recuerda y despierta para mi juicio, para mi causa, Dios mío y Señor mío.
Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
24 Júzgame conforme a tu justicia, SEÑOR Dios mío; y no se alegren de mí.
Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
25 No digan en su corazón: ¡Ea, nuestro deseo es cumplido! No digan: ¡Lo hemos devorado!
ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
26 Sean avergonzados y confundidos a una los que de mi mal se alegran; vístanse de vergüenza y de confusión los que se engrandecen contra mí.
Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
27 Canten y alégrense los que están a favor de mi justa causa, y digan siempre: Sea ensalzado el SEÑOR, que ama la paz de su siervo.
Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
28 Y mi lengua hablará de tu justicia; todo el día de tu loor.
Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
