Salmos 65

1 En ti reposa la alabanza, o! Dios, en Sión; y a ti se pagará el voto.

Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

2 Tú oyes la oración, a ti vendrá toda carne.

Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

3 Palabras de iniquidades me sobrepujaron: mas nuestras rebeliones, tú las perdonarás.

Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

4 Dichoso el que tú escogieres, e hicieres llegar para que habite en tus patios: seremos hartos del bien de tu casa, de tu santo templo.

Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

5 Con terribilidades nos oirás en justicia, o! Dios de nuestra salud: esperanza de todos los fines de la tierra, y de las partes más lejanas de la mar.

Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

6 El que afirma los montes con su fortaleza, ceñido de valentía.

A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

7 El que amansa el estruendo de las mares, el estruendo de sus ondas: y el alboroto de las civiles sediciones.

A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

8 Y los habitadores de los fines de la tierra temen de tus maravillas: que haces alegrar las salidas de la mañana y de la tarde.

Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

9 Visitas la tierra, y después que la has hecho desear mucho, la enriqueces: el río de Dios lleno de aguas: aparejas el grano de ellos: porque así la ordenaste.

Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

10 Embriagas sus surcos, haces descender el agua en sus regaderas: ablándasla con lluvias, bendices sus renuevos.

Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

11 Coronas el año de tus bienes: y tus nubes destilan grosura.

Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

12 Destilan sobre las habitaciones del desierto: y los collados se ciñen de alegría,

Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

13 Vístense los llanos de ovejas, y los valles se cubren de grano: regocíjanse, y aun cantan.

A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.