Salmos 137

1 Junto a los ríos de Babilonia, allí nos sentámos: también llorámos acordándonos de Sión.

Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

2 Sobre los sauces que están en medio de ella colgamos nuestras arpas.

A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

3 Cuando nos pedían allí, los que nos cautivaron, las palabras de la canción, colgadas nuestras arpas de alegría: Cantádnos de las canciones de Sión.

Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

4 ¿Cómo cantaremos canción de Jehová en tierra de extraños?

Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

5 Si me olvidare de ti, o! Jerusalem, mi diestra sea olvidada.

Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

6 Mi lengua se pegue a mi paladar, si no me acordare de ti: si no hiciere subir a Jerusalem en el principio de mi alegría.

Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

7 Acuérdate, o! Jehová, de los hijos de Edom en el día de Jerusalem; que decían: Descubríd, descubríd en ella hasta los cimientos.

Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

8 Hija de Babilonia destruida, bienaventurado el que te pagará tu pago, que nos pagaste a nosotros.

Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

9 Bienaventurado el que tomará, y estrellará tus niños contra las piedras.

Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!