Job 10
1 Mi alma es cortada en mi vida: por tanto yo soltaré mi queja sobre mí, y hablaré con amargura de mi alma.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 Diré a Dios: No me condenes: házme entender por qué pleitéas conmigo.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 ¿Parécete bien que oprimas, y que deseches la obra de tus manos, y que favorezcas el consejo de los impíos?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 ¿Tienes tú ojos de carne? ¿ves tú como el hombre?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 ¿Tus días son como los días del hombre? ¿tus años son como los tiempos humanos,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 Que inquieras mi iniquidad, y busques mi pecado?
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Sobre saber tú que yo no soy impío: y que no hay quien de tu mano libre.
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Tus manos me formaron, y me hicieron todo al derredor: ¿y hásme de deshacer?
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Acuérdate ahora que como a lodo me hiciste: ¿y hásme de tornar en polvo?
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 ¿No me fundiste como leche, y como un queso me cuajaste?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Vestísteme de piel y carne, y cubrísteme de huesos y nervios.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Vida y misericordia hiciste conmigo; y tu visitación guardó mi espíritu.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Y estas cosas tienes guardadas en tu corazón: yo sé que esto está cerca de ti.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Si yo pequé acecharme has tú, y no me limpiarás de mi iniquidad.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Si fuere malo; ¡ay de mí! y si fuere justo, no levantaré mi cabeza, harto de deshonra, y de verme afligido.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 Y vas creciendo, cazándome como león: tornando, y haciendo en mí maravillas:
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Renovando tus llagas contra mi, y aumentando conmigo tu furor, remudándose sobre mí ejércitos.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 ¿Por qué me sacaste del vientre? Muriera yo, y no me vieran ojos.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 Fuera, como si nunca hubiera sido, llevado desde el vientre a la sepultura.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 ¿Mis días no son una poca cosa? cesa pues, y déjame, para que me esfuerce un poco,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Antes que vaya, para no volver, a la tierra de tinieblas y de sombra de muerte:
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 Tierra de oscuridad y tenebrosa sombra de muerte, donde no hay orden; y que resplandece como la misma oscuridad.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
