Job 32
1 Aquellos tres hombres cesaron de replicar a Job, porque él era justo ante sus propios ojos.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Entonces Eliú, hijo de Baraquel, buzita, de la familia de Ram, se encendió en ira contra Job, porque él se justificaba a sí mismo delante de ʼElohim.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 También se enardeció contra sus tres amigos, porque no hallaron respuesta, sin embargo condenaron a Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Eliú esperó en la disputa con Job, porque ellos eran mayores que él.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 Pero al ver Eliú que no había respuesta en la boca de aquellos tres hombres, se encendió en ira.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 Eliú tomó la palabra, hijo de Baraquel, buzita: Yo soy menor y ustedes son ancianos. Por eso me abstuve y temí declararles mi opinión.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 Yo pensé: La edad debe hablar. El número de años debe enseñar sabiduría.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Pero el que le da entendimiento es el espíritu en el hombre, el soplo del ʼEL-Shadday.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 No son sabios los de mucha edad, ni los ancianos entienden justicia.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Por eso digo: ¡Escúchenme! También yo declararé lo que pienso.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Ciertamente esperé sus palabras, escuché sus razones mientras buscaban qué decir.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Les presté atención. Ciertamente no hay alguno de ustedes que redarguya a Job y responda sus razonamientos.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 No digan: Hallamos la sabiduría. ʼElohim lo derrotará de manera aplastante, no el hombre.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 Él no dirigió sus palabras contra mí, ni yo le responderé con las palabras de ustedes.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 Se desconcertaron, ya no responden. Sus palabras los abandonaron.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 ¿Debo esperar porque no hablan, porque cesaron y ya no responden?
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Yo también responderé mi parte. Yo también expresaré mi opinión,
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 porque estoy lleno de palabras, y el espíritu me obliga dentro de mí.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Ciertamente mis órganos internos son como vino sin respiradero y están a punto de reventar como odres nuevos.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 Hablaré y me desahogaré. Abriré mi boca y responderé.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 No haré ahora acepción de personas, ni me permitiré adular a algún hombre,
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 porque nunca supe adular. De otra manera, mi Hacedor pronto me consumiría.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
