Книга Иова 32
1 И умолча Иов словесы. Умолчаша же и трие друзие его ктому пререковати Иову, бе бо Иов праведен пред ними.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Разгневася же Елиус сын Варахиилев Вузитянин, от ужичества Арамска Авситидийския страны, разгневася же на Иова зело, занеже нарече себе праведна пред Богом,
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 и на триех же другов разгневася зело, яко не возмогоша отвещати противу Иову и судиша его быти нечестива.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Елиус же терпяше дати ответ Иову, яко старейшии его суть деньми (друзие его).
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 И виде Елиус, яко несть ответа во устех триех мужей, и возярися гневом своим.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 Отвещав же Елиус сын Варахиилев Вузитянин, рече: юнейший убо есмь леты, вы же есте старейшии: темже молчах, убоявся возвестити вам хитрость мою:
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 рех же: время есть глаголющее, и во мнозех летех ведят премудрость,
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 но дух есть в человецех, дыхание же Вседержителево есть научающее:
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 не многолетнии суть премудри, ниже старии ведят суд:
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 темже рех: послушайте мене, и возвещу вам, яже вем, внушите глаголы моя:
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 реку бо вам послушающым, дондеже испытаете словеса, и даже вас уразумею,
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 и се, не бе Иова обличаяй, отвещаяй противно глаголом его от вас:
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 да не речете: обретохом премудрость, Господеви приложившеся:
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 человеку же попустисте глаголати таковая словеса:
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 ужаснушася, не отвещаша ктому, обетшаша от них словеса:
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 терпех, не глаголах бо, яко сташа, не отвещаша, яко да отвещаю и аз часть.
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Отвеща же Елиус, глаголя:
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 паки возглаголю, исполнен бо есмь словес: убивает бо мя дух чрева:
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 чрево же мое яко мех мста вряща завязан, или якоже мех коваческий расторгнутый:
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 возглаголю, да почию, отверз уста:
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 человека бо не постыждуся, но ниже бреннаго посрамлюся:
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 не вем бо чудитися лицу: аще же ни, то и мене молие изядят.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
