Книга Иова 23
1 Отвещав же Иов, рече:
S felelt Jób és mondta:
2 вем убо, яко из руки моея обличение мое есть, и рука Его тяжка бысть паче моего воздыхания.
Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.
3 Кто убо увесть, яко обрящу Его и прииду ко кончине?
Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:
4 И реку мой суд, уста же моя исполню обличения,
eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;
5 уразумею же изцеления, яже ми речет, и ощущу, что ми возвестит.
tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.
6 И аще со многою крепостию найдет на мя, посем же не воспретит ми.
Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!
7 Истина бо и обличение от Него: да изведет же в конец суд мой.
Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.
8 Аще бо во первых пойду, ктому несмь: в последних же, како вем Его?
Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;
9 Ошуюю творящу Ему, и не разумех: обложит одесную, и не узрю.
balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.
10 Весть бо уже путь мой, искуси же мя яко злато.
Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.
11 Изыду же в заповедех Его, пути бо Его сохраних, и не уклонюся от заповедий Его
Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.
12 и не преступлю, в недрех же моих сокрых глаголголы Его.
Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.
13 Аще же и Сам судил тако, кто есть рекий противу Ему? Сам бо восхоте и сотвори.
De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.
14 Сего ради о Нем трепетен бых, наказуемь же попекохся о Нем:
Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.
15 сего ради от лица Его потщуся, поучуся и убоюся от Него.
Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.
16 И Господь умягчил сердце мое, и Вседержитель потщася о мне:
Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;
17 не ведех бо, яко найдет на мя тма, пред лицем же моим покрыет мрак.
mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.
