Faarfannaa 132
1 Faarfannaa ol baʼuu. Yaa Waaqayyo, Daawitii fi rakkina inni obse hundumaa yaadadhu.
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 Inni kakuu tokko Waaqayyoof kakatee Waaqa Yaaqoob Jabaa sanaaf akkana jedhee wareege:
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 “Ani mana koo ol hin seenu; yookaan siree kootti ol hin baʼu.
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Ani ija kootiif hirriba, baallee ija kootiitiif immoo mugaatii hin eeyyamu;
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 kunis hamma ani Waaqayyoof iddoo argutti, Waaqa Yaaqoob Jabaa sanaaf iddoo jireenyaa argutti.”
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Kunoo, Efraataatti waaʼee isaa dhageenye; Yaaʼaarittis isa arganne:
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 “Kottaa iddoo jireenya isaa dhaqnaa; ejjeta miilla isaa jalattis kufnee waaqeffannaa.
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 ‘Yaa Waaqayyo kaʼiitii, gara iddoo boqonnaa keetii kottu; atii fi taabonni jabina keetiis kottaa.
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Luboonni kee qajeelummaa haa uffatan; qulqulloonni kees gammachuudhaan haa faarfatan.’”
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Sababii garbicha kee Daawitiif jedhiitii, dibamaa kee hin gatin.
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 Waaqayyo akkana jedhee kakuu dhugaa tokko Daawitiif kakateera; inni kakuu kana irraa duubatti hin deebiʼu: “Ani ilmaan kee keessaa isa tokko teessoo kee irra nan teessisa;
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 yoo ilmaan kee kakuu koo fi seera ani isaan barsiisu eegan, ilmaan isaaniis akkasuma bara baraa hamma bara baraatti teessoo kee irra ni taaʼu.”
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Waaqayyo Xiyoonin filateeraatii; akka isheen iddoo jireenya isaa taatus fedhee akkana jedheera:
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 “Kun bara baraa hamma bara baraatti iddoo jireenyaa koo ti; kanas ani waanan fedheef, as nan jiraadha.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Ani waan hundaan ishee nan eebbisa; hiyyeeyyii ishee illee buddeena nan quubsa.
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Luboota isheetti fayyina nan uffisa; qulqulloonni ishees gammachuudhaan ni faarfatu.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 “Ani achitti akka gaanfi tokko Daawitiif biqilu nan godha; dibamaa koofis ibsaa qopheesseera.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Diinota isaatti qaanii nan uffisa; gonfoon mataa isaa irraa garuu ni ifa.”
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
