Waiata 129

1 He waiata; he pikitanga. He ki tenei ma Iharaira, Ka maha a ratou tukinotanga i ahau o toku tamarikitanga ake;

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 Ka maha a ratou tukinotanga i ahau o toku tamarikitanga ake; heoi kihai ahau i taea e ratou.

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 I parautia toku tuara e nga kaiparau; he roa a ratou parautanga.

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 He tika ta Ihowa: motu pu i a ia nga aho a te hunga kino.

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 Kia whakama, kia whakahokia ki muri, te hunga katoa e kino nei ki Hiona.

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 Kia rite ratou ki te tarutaru i nga tuanui, e memenge nei i te mea kiano i tupu ake.

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 E kore nei e ki te ringa o te kaikoti, te uma hoki o te kaipaihere.

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 E kore ano te hunga e haere ana i te taha e mea, Kia tau ki a koutou te manaaki a Ihowa: ko ta matou manaaki tenei ki a koutou i runga i te ingoa o Ihowa.

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!