Hopa 21
1 Ano ra ko Hopa; i mea ia,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Ata whakarongo mai ki taku kupu, a hei tenei he kupu whakamarie mai ma koutou.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Tukua ahau, a ka korero hoki ahau; a ka mutu aku korero, haere tonu ta koutou tawai.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Ahau nei, ki te tangata koia taku amuamu? A he aha ahau te manawanui ai?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Titiro mai ki ahau, miharo ai; kopania atu te ringa ki te mangai.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Mahara kau ahau, ka wehi, mau pu te wehi o oku kikokiko.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 He aha te hunga kino i ora ai, i koroheke ai, ae, i marohirohi ai to ratou kaha?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Pumau tonu o ratou uri ki to ratou taha ki to ratou aroaro, a ko a ratou whanau kei ta ratou tirohanga atu.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 O ratou whare kei runga i te rangimarie, kahore he wehi, kahore hoki a te Atua patu ki a ratou.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 E kaha ana tana puru ki te ekeeke, kahore hoki e he; ka whanau tana kau, kahore hoki he whakatahe.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 E tukua mai ana e ratou a ratou kohungahunga ano he kahui hipi, e pekepeke ana a ratou tamariki.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 He hunga hapai ratou i te timipera, i te hapa, e koa ana ki te tangi o te okana.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Koia ratou i mea ai ki te Atua, Mawehe atu i a matou; kahore hoki o matou hiahia kia matau ki ou ara.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 He aha ra te Runga Rawa e mahi ai matou ki a ia? He aha hoki te rawa ki a matou ki te inoi ki a ia?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Nana, kahore he pai mo ratou i o ratou ringa ake: matara atu i ahau te whakaaro o te hunga kino.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Pehea te maha o nga matenga o te rama a te hunga kino? O nga panga mai ano hoki o to ratou aitua ki a ratou? O te tuwhanga mai a te Atua i nga mamae i a ia e riri ana?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 E rite ai ratou ki te kakau witi i mua i te hau, ki te papapa e kahakina atu ana e te paroro?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 E mea ana koutou, E rongoatia ana e te Atua tona kino hei mea mo ana tamariki. Mana e utu tera ki a ia tonu, kia mohio ai ia.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Tukua kia kite ona ake kanohi i tona hunanga, a tukua ia kia inu i te riri o te Kaha Rawa.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 He aha hoki tana manako ki tona whare i muri i a ia? ka poroa hoki ona marama i waenga?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 E whakaako ianei tetahi i te Atua ki te matauranga? Ko te kaiwhakawa hoki ia mo te hunga whakakake.
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Tenei tangata, mate iho ia, pakari rawa ano hoki ona kaha, ata takoto ana ana mea katoa, kahore hoki he raruraru.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Ki tonu ona u i te waiu, a e makuku ana ona wheua i te hinu.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Mate iho hoki tera tangata, kawa tonu tona wairua, kahore hoki he pai hei kai mana.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Ka takoto ngatahi raua ki te puehu, a ko te iro hei hipoki mo raua.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Nana, e mohio ana ahau ki o koutou whakaaro, ki ta koutou ngarahu nanakia ano hoki moku.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 E ki ana hoki koutou, Kei hea te whare o te rangatira? Kei hea hoki te teneti i noho ai te hunga kino?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Kahore ianei koutou i ui ki te hunga e haere atu ana i te ara? Kahore ranei koutou i mohio ki a ratou tohu?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Kei te rongoa nei hoki te tangata kono mo te ra o te whakangaro; ka whakaputaina ratou i te ra o te riri.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Ko wai e whakaatu i tona ara ki tona aroaro? Ko wai hoki hei hoatu i te utu mo tana mahi ki a ia?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Heoi ka kawea ia ki te urupa; kei te puranga he wahi mona.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Ka reka ki a ia nga pokuru o te awaawa, ka whai mai ano hoki nga tangata katoa i a ia; e kore nei hoki e taea te tatau te hunga i mua i a ia.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 He pehea ra ta koutou whakamarie tinihanga i ahau, e toe na hoki te he i roto i a koutou kupu e whakahoki mai na?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
