Hopa 21
1 Ano ra ko Hopa; i mea ia,
Felelt Jób és mondta:
2 Ata whakarongo mai ki taku kupu, a hei tenei he kupu whakamarie mai ma koutou.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Tukua ahau, a ka korero hoki ahau; a ka mutu aku korero, haere tonu ta koutou tawai.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Ahau nei, ki te tangata koia taku amuamu? A he aha ahau te manawanui ai?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Titiro mai ki ahau, miharo ai; kopania atu te ringa ki te mangai.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Mahara kau ahau, ka wehi, mau pu te wehi o oku kikokiko.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 He aha te hunga kino i ora ai, i koroheke ai, ae, i marohirohi ai to ratou kaha?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Pumau tonu o ratou uri ki to ratou taha ki to ratou aroaro, a ko a ratou whanau kei ta ratou tirohanga atu.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 O ratou whare kei runga i te rangimarie, kahore he wehi, kahore hoki a te Atua patu ki a ratou.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 E kaha ana tana puru ki te ekeeke, kahore hoki e he; ka whanau tana kau, kahore hoki he whakatahe.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 E tukua mai ana e ratou a ratou kohungahunga ano he kahui hipi, e pekepeke ana a ratou tamariki.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 He hunga hapai ratou i te timipera, i te hapa, e koa ana ki te tangi o te okana.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Koia ratou i mea ai ki te Atua, Mawehe atu i a matou; kahore hoki o matou hiahia kia matau ki ou ara.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 He aha ra te Runga Rawa e mahi ai matou ki a ia? He aha hoki te rawa ki a matou ki te inoi ki a ia?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Nana, kahore he pai mo ratou i o ratou ringa ake: matara atu i ahau te whakaaro o te hunga kino.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Pehea te maha o nga matenga o te rama a te hunga kino? O nga panga mai ano hoki o to ratou aitua ki a ratou? O te tuwhanga mai a te Atua i nga mamae i a ia e riri ana?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 E rite ai ratou ki te kakau witi i mua i te hau, ki te papapa e kahakina atu ana e te paroro?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 E mea ana koutou, E rongoatia ana e te Atua tona kino hei mea mo ana tamariki. Mana e utu tera ki a ia tonu, kia mohio ai ia.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Tukua kia kite ona ake kanohi i tona hunanga, a tukua ia kia inu i te riri o te Kaha Rawa.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 He aha hoki tana manako ki tona whare i muri i a ia? ka poroa hoki ona marama i waenga?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 E whakaako ianei tetahi i te Atua ki te matauranga? Ko te kaiwhakawa hoki ia mo te hunga whakakake.
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Tenei tangata, mate iho ia, pakari rawa ano hoki ona kaha, ata takoto ana ana mea katoa, kahore hoki he raruraru.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Ki tonu ona u i te waiu, a e makuku ana ona wheua i te hinu.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Mate iho hoki tera tangata, kawa tonu tona wairua, kahore hoki he pai hei kai mana.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Ka takoto ngatahi raua ki te puehu, a ko te iro hei hipoki mo raua.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Nana, e mohio ana ahau ki o koutou whakaaro, ki ta koutou ngarahu nanakia ano hoki moku.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 E ki ana hoki koutou, Kei hea te whare o te rangatira? Kei hea hoki te teneti i noho ai te hunga kino?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Kahore ianei koutou i ui ki te hunga e haere atu ana i te ara? Kahore ranei koutou i mohio ki a ratou tohu?
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Kei te rongoa nei hoki te tangata kono mo te ra o te whakangaro; ka whakaputaina ratou i te ra o te riri.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Ko wai e whakaatu i tona ara ki tona aroaro? Ko wai hoki hei hoatu i te utu mo tana mahi ki a ia?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Heoi ka kawea ia ki te urupa; kei te puranga he wahi mona.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Ka reka ki a ia nga pokuru o te awaawa, ka whai mai ano hoki nga tangata katoa i a ia; e kore nei hoki e taea te tatau te hunga i mua i a ia.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 He pehea ra ta koutou whakamarie tinihanga i ahau, e toe na hoki te he i roto i a koutou kupu e whakahoki mai na?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
