Psalmorum 91

1 Laus Cantici David. Qui habitat in adiutorio Altissimi, in protectione Dei caeli commorabitur.

A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –

2 Dicet Domino: Susceptor meus es tu, et refugium meum: Deus meus sperabo in eum.

azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.

3 Quoniam ipse liberavit me de laqueo venantium, et a verbo aspero.

Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.

4 Scapulis suis obumbrabit tibi: et sub pennis eius sperabis:

Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.

5 Scuto circumdabit te veritas eius: non timebis a timore nocturno,

Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;

6 A sagitta volante in die, a negotio perambulante in tenebris: ab incursu, et daemonio meridiano.

a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.

7 Cadent a latere tuo mille, et decem millia a dextris tuis: ad te autem non appropinquabit.

Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.

8 Verumtamen oculis tuis considerabis: et retributionem peccatorum videbis.

Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.

9 Quoniam tu es Domine spes mea: Altissimum posuisti refugium tuum.

Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.

10 Non accedet ad te malum: et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo.

Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;

11 Quoniam angelis suis mandavit de te: ut custodiant te in omnibus viis tuis.

mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.

12 In manibus portabunt te: ne forte offendas ad lapidem pedem tuum.

Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

13 Super aspidem, et basiliscum ambulabis: et conculcabis leonem et draconem.

Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.

14 Quoniam in me speravit, liberabo eum: protegam eum, quoniam cognovit nomen meum.

Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.

15 Clamabit ad me, et ego exaudiam eum: cum ipso sum in tribulatione: eripiam eum et glorificabo eum.

Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.

16 Longitudine dierum replebo eum: et ostendam illi salutare meum.

Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.