< Psalmorum 49 >
1 Psalmus David, in finem, filiis Core. Audite haec omnes Gentes: auribus percipite omnes, qui habitatis orbem:
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 Quique terrigenae, et filii hominum: simul in unum dives et pauper.
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 Os meum loquetur sapientiam: et meditatio cordis mei prudentiam.
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 Inclinabo in parabolam aurem meam: aperiam in psalterio propositionem meam.
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 Cur timebo in die mala? iniquitas calcanei mei circumdabit me:
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 Qui confidunt in virtute sua: et in multitudine divitiarum suarum gloriantur.
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 Frater non redimit, redimet homo: non dabit Deo placationem suam.
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 Et pretium redemptionis animae suae: et laborabit in aeternum,
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 et vivet adhuc in finem.
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 Non videbit interitum, cum viderit sapientes morientes: simul insipiens, et stultus peribunt. Et relinquent alienis divitias suas:
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 et sepulchra eorum domus illorum in aeternum. Tabernacula eorum in progenie, et progenie: vocaverunt nomina sua in terris suis.
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 Et homo, cum in honore esset, non intellexit: comparatus est iumentis insipientibus, et similis factus est illis.
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 Haec via illorum scandalum ipsis: et postea in ore suo complacebunt.
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
14 Sicut oves in inferno positi sunt: mors depascet eos. Et dominabuntur eorum iusti in matutino: et auxilium eorum veterascet in inferno a gloria eorum. (Sheol )
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol )
15 Verumtamen Deus redimet animam meam de manu inferi, cum acceperit me. (Sheol )
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol )
16 Ne timueris cum dives factus fuerit homo: et cum multiplicata fuerit gloria domus eius.
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 Quoniam cum interierit, non sumet omnia: neque descendet cum eo gloria eius.
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 Quia anima eius in vita ipsius benedicetur: confitebitur tibi cum benefeceris ei.
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 Introibit usque in progenies patrum suorum: et usque in aeternum non videbit lumen.
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 Homo, cum in honore esset, non intellexit: comparatus est iumentis insipientibus, et similis factus est illis.
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.