Psalmorum 23

1 Psalmus David, in finem. Dominus regit me, et nihil mihi deerit:

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

2 in loco pascuae ibi me collocavit. Super aquam refectionis educavit me:

Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

3 animam meam convertit. Deduxit me super semitas iustitiae, propter nomen suum.

Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

4 Nam, et si ambulavero in medio umbrae mortis, non timebo mala: quoniam tu mecum es. Virga tua, et baculus tuus: ipsa me consolata sunt.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.

5 Parasti in conspectu meo mensam, adversus eos, qui tribulant me. Impinguasti in oleo caput meum: et calix meus inebrians quam praeclarus est!

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

6 Et misericordia tua subsequetur me omnibus diebus vitae meae: et ut inhabitem in domo Domini, in longitudinem dierum.

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.