< Job 5 >

1 Voca ergo, si est qui tibi respondeat, et ad aliquem sanctorum convertere.
Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2 Vere stultum interficit iracundia, et parvulum occidit invidia.
Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3 Ego vidi stultum firma radice, et maledixi pulchritudini eius statim.
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4 Longe fient filii eius a salute, et conterentur in porta, et non erit qui eruat.
Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5 Cuius messem famelicus comedet, et ipsum rapiet armatus, et bibent sitientes divitias eius.
A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6 Nihil in terra sine causa fit, et de humo non oritur dolor.
Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7 Homo nascitur ad laborem, et avis ad volatum.
Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8 Quam ob rem ego deprecabor Dominum, et ad Deum ponam eloquium meum:
Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9 Qui facit magna et inscrutabilia et mirabilia absque numero:
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10 Qui dat pluviam super faciem terrae, et irrigat aquis universa:
A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11 Qui ponit humiles in sublime, et moerentes erigit sospitate:
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12 Qui dissipat cogitationes malignorum, ne possint implere manus eorum quod coeperant:
A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13 Qui apprehendit sapientes in astutia eorum, et consilium pravorum dissipat:
A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14 Per diem incurrent tenebras, et quasi in nocte sic palpabunt in meridie.
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15 Porro salvum faciet egenum a gladio oris eorum, et de manu violenti pauperem.
A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16 Et erit egeno spes, iniquitas autem contrahet os suum.
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17 Beatus homo qui corripitur a Deo: increpationem ergo Domini ne reprobes:
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18 Quia ipse vulnerat, et medetur: percutit, et manus eius sanabunt.
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19 In sex tribulationibus liberabit te, et in septima non tangent te malum.
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20 In fame eruet te de morte, et in bello de manu gladii.
Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21 A flagello linguae absconderis, et non timebis calamitatem cum venerit.
A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22 In vastitate, et fame ridebis, et bestias terrae non formidabis.
A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23 Sed cum lapidibus regionum pactum tuum, et bestiae terrae pacificae erunt tibi.
Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24 Et scies quod pacem habeat tabernaculum tuum, et visitans speciem tuam, non peccabis.
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25 Scies quoque quoniam multiplex erit semen tuum, et progenies tua quasi herba terrae.
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26 Ingredieris in abundantia sepulchrum, sicut infertur acervus tritici in tempore suo.
Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27 Ecce, hoc, ut investigavimus, ita est: quod auditum, mente pertracta.
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

< Job 5 >