Psalmorum 35
1 Ipsi David. Judica, Domine, nocentes me; expugna impugnantes me.
Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
2 Apprehende arma et scutum, et exsurge in adjutorium mihi.
Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3 Effunde frameam, et conclude adversus eos qui persequuntur me; dic animæ meæ: Salus tua ego sum.
Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4 Confundantur et revereantur quærentes animam meam; avertantur retrorsum et confundantur cogitantes mihi mala.
Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
5 Fiant tamquam pulvis ante faciem venti, et angelus Domini coarctans eos.
Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6 Fiat via illorum tenebræ et lubricum, et angelus Domini persequens eos.
legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7 Quoniam gratis absconderunt mihi interitum laquei sui; supervacue exprobraverunt animam meam.
Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8 Veniat illi laqueus quem ignorat, et captio quam abscondit apprehendat eum, et in laqueum cadat in ipsum.
Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9 Anima autem mea exsultabit in Domino, et delectabitur super salutari suo.
Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10 Omnia ossa mea dicent: Domine, quis similis tibi? eripiens inopem de manu fortiorum ejus; egenum et pauperem a diripientibus eum.
Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11 Surgentes testes iniqui, quæ ignorabam interrogabant me.
Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
12 Retribuebant mihi mala pro bonis, sterilitatem animæ meæ.
Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
13 Ego autem, cum mihi molesti essent, induebar cilicio; humiliabam in jejunio animam meam, et oratio mea in sinu meo convertetur.
Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
14 Quasi proximum et quasi fratrem nostrum sic complacebam; quasi lugens et contristatus sic humiliabar.
Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
15 Et adversum me lætati sunt, et convenerunt; congregata sunt super me flagella, et ignoravi.
De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
16 Dissipati sunt, nec compuncti; tentaverunt me, subsannaverunt me subsannatione; frenduerunt super me dentibus suis.
Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
17 Domine, quando respicies? Restitue animam meam a malignitate eorum; a leonibus unicam meam.
Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
18 Confitebor tibi in ecclesia magna; in populo gravi laudabo te.
Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
19 Non supergaudeant mihi qui adversantur mihi inique, qui oderunt me gratis, et annuunt oculis.
Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
20 Quoniam mihi quidem pacifice loquebantur; et in iracundia terræ loquentes, dolos cogitabant.
Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
21 Et dilataverunt super me os suum; dixerunt: Euge, euge! viderunt oculi nostri.
Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
22 Vidisti, Domine: ne sileas; Domine, ne discedas a me.
Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
23 Exsurge et intende judicio meo, Deus meus; et Dominus meus, in causam meam.
Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
24 Judica me secundum justitiam tuam, Domine Deus meus, et non supergaudeant mihi.
Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
25 Non dicant in cordibus suis: Euge, euge, animæ nostræ; nec dicant: Devoravimus eum.
ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
26 Erubescant et revereantur simul qui gratulantur malis meis; induantur confusione et reverentia qui magna loquuntur super me.
Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
27 Exsultent et lætentur qui volunt justitiam meam; et dicant semper: Magnificetur Dominus, qui volunt pacem servi ejus.
Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
28 Et lingua mea meditabitur justitiam tuam; tota die laudem tuam.
Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
