箴言 知恵の泉 14
1 知恵はその家を建て、愚かさは自分の手でそれをこわす。
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 まっすぐに歩む者は主を恐れる、曲って歩む者は主を侮る。
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 愚かな者の言葉は自分の背にむちを当てる、知恵ある者のくちびるはその身を守る。
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 牛がなければ穀物はない、牛の力によって農作物は多くなる。
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 真実な証人はうそをいわない、偽りの証人はうそをつく。
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 あざける者は知恵を求めても得られない、さとき者は知識を得ることがたやすい。
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 愚かな者の前を離れ去れ、そこには知識の言葉がないからである。
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 さとき者の知恵は自分の道をわきまえることにあり、愚かな者の愚かは、欺くことにある。
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 神は悪しき者をあざけられる、正しい者は、その恵みを受ける。
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 心の苦しみは心みずからが知る、その喜びには他人はあずからない。
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 悪しき者の家は滅ぼされ、正しい者の幕屋は栄える。
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 人が見て自ら正しいとする道でも、その終りはついに死に至る道となるものがある。
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 笑う時にも心に悲しみがあり、喜びのはてに憂いがある。
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 心のもとれる者はそのしわざの実を刈り取り、善良な人もまたその行いの実を刈り取る。
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 思慮のない者はすべてのことを信じる、さとき者は自分の歩みを慎む。
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 知恵ある者は用心ぶかく、悪を離れる、愚かな者は高ぶって用心しない。
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 怒りやすい者は愚かなことを行い、賢い者は忍耐強い。
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 思慮のない者は愚かなことを自分のものとする、さとき者は知識をもって冠とする。
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 悪人は善人の前にひれ伏し、悪しき者は正しい者の門にひれ伏す。
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 貧しい者はその隣にさえも憎まれる、しかし富める者は多くの友をもつ。
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 隣り人を卑しめる者は罪びとである、貧しい人をあわれむ者はさいわいである。
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 悪を計る者はおのれを誤るではないか、善を計る者にはいつくしみと、まこととがある。
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 すべての勤労には利益がある、しかし口先だけの言葉は貧乏をきたらせるだけだ。
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 知恵ある者の冠はその知恵である、愚かな者の花の冠はただ愚かさである。
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 まことの証人は人の命を救う、偽りを吐く者は裏切者である。
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 主を恐れることによって人は安心を得、その子らはのがれ場を得る。
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 主を恐れることは命の泉である、人を死のわなからのがれさせる。
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 王の栄えは民の多いことにあり、君の滅びは民を失うことにある。
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 怒りをおそくする者は大いなる悟りがあり、気の短い者は愚かさをあらわす。
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 穏やかな心は身の命である、しかし興奮は骨を腐らせる。
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 貧しい者をしえたげる者はその造り主を侮る、乏しい者をあわれむ者は、主をうやまう。
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 悪しき者はその悪しき行いによって滅ぼされ、正しい者はその正しきによって、のがれ場を得る。
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 知恵はさとき者の心にとどまり、愚かな者の心に知られない。
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 正義は国を高くし、罪は民をはずかしめる。
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 賢いしもべは王の恵みをうけ、恥をきたらす者はその怒りにあう。
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
