哀歌 3
1 わたしは彼の怒りのむちによって、悩みにあった人である。
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 彼はわたしをかり立てて、光のない暗い中を歩かせ、
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 まことにその手をしばしばかえて、ひねもすわたしを攻められた。
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 彼はわが肉と皮を衰えさせ、わが骨を砕き、
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 苦しみと悩みをもって、わたしを囲み、わたしを閉じこめ、
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 遠い昔に死んだ者のように、暗い所に住まわせられた。
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 彼はわたしのまわりに、かきをめぐらして、出ることのできないようにし、重い鎖でわたしをつながれた。
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 わたしは叫んで助けを求めたが、彼はわたしの祈をしりぞけ、
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 切り石をもって、わたしの行く道をふさぎ、わたしの道筋を曲げられた。
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 彼はわたしに対して待ち伏せするくまのように、潜み隠れるししのように、
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 わが道を離れさせ、わたしを引き裂いて、見るかげもないみじめな者とし、
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 その弓を張って、わたしを矢の的のようにされた。
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 彼はその箙の矢をわたしの心臓に打ち込まれた。
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 わたしはすべての民の物笑いとなり、ひねもす彼らの歌となった。
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 彼はわたしを苦い物で飽かせ、にがよもぎをわたしに飲ませられた。
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 彼は小石をもって、わたしの歯を砕き、灰の中にわたしをころがされた。
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 わが魂は平和を失い、わたしは幸福を忘れた。
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 そこでわたしは言った、「わが栄えはうせ去り、わたしが主に望むところのものもうせ去った」と。
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 どうか、わが悩みと苦しみ、にがよもぎと胆汁とを心に留めてください。
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 わが魂は絶えずこれを思って、わがうちにうなだれる。
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 しかし、わたしはこの事を心に思い起す。それゆえ、わたしは望みをいだく。
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 主のいつくしみは絶えることがなく、そのあわれみは尽きることがない。
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 これは朝ごとに新しく、あなたの真実は大きい。
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 わが魂は言う、「主はわたしの受くべき分である、それゆえ、わたしは彼を待ち望む」と。
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 主はおのれを待ち望む者と、おのれを尋ね求める者にむかって恵みふかい。
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 主の救を静かに待ち望むことは、良いことである。
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 人が若い時にくびきを負うことは、良いことである。
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 主がこれを負わせられるとき、ひとりすわって黙しているがよい。
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 口をちりにつけよ、あるいはなお望みがあるであろう。
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 おのれを撃つ者にほおを向け、満ち足りるまでに、はずかしめを受けよ。
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 主はとこしえにこのような人を捨てられないからである。
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 彼は悩みを与えられるが、そのいつくしみが豊かなので、またあわれみをたれられる。
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 彼は心から人の子を苦しめ悩ますことをされないからである。
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 地のすべての捕われ人を足の下に踏みにじり、
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 いと高き者の前に人の公義をまげ、
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 人の訴えをくつがえすことは、主のよみせられないことである。
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 主が命じられたのでなければ、だれが命じて、その事の成ったことがあるか。
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 災もさいわいも、いと高き者の口から出るではないか。
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 生ける人はどうしてつぶやかねばならないのか、人は自分の罪の罰せられるのを、つぶやくことができようか。
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 われわれは、自分の行いを調べ、かつ省みて、主に帰ろう。
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 われわれは天にいます神にむかって、手と共に心をもあげよう。
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 「わたしたちは罪を犯し、そむきました、あなたはおゆるしになりませんでした。
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 あなたは怒りをもってご自分をおおい、わたしたちを追い攻め、殺して、あわれまず、
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 また雲をもってご自分をおおい、祈を通じないようにし、
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 もろもろの民の中に、わたしたちをちりあくたとなさいました。
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 敵はみなわたしたちをののしり、
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 恐れと落し穴と、荒廃と滅亡とが、わたしたちに臨みました。
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 わが民の娘の滅びによって、わたしの目には涙の川が流れています。
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 わが目は絶えず涙を注ぎ出して、やむことなく、
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 主が天から見おろして、顧みられる時にまで及ぶでしょう。
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 わが目はわが町のすべての娘の最期のゆえに、わたしを痛ませます。
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 ゆえなくわたしに敵する者どもによって、わたしは鳥のように追われました。
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 彼らは生きているわたしを穴の中に投げ入れ、わたしの上に石を投げつけました。
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 水はわたしの頭の上にあふれ、わたしは『断ち滅ぼされた』と言いました。
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 主よ、わたしは深い穴からみ名を呼びました。
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 あなたはわが声を聞かれました、『わが嘆きと叫びに耳をふさがないでください』。
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 わたしがあなたに呼ばわったとき、あなたは近寄って、『恐れるな』と言われました。
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 主よ、あなたはわが訴えを取りあげて、わたしの命をあがなわれました。
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 主よ、あなたはわたしがこうむった不義をごらんになりました。わたしの訴えをおさばきください。
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 あなたはわたしに対する彼らの報復と、陰謀とを、ことごとくごらんになりました。
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 主よ、あなたはわたしに対する彼らのそしりと、陰謀とを、ことごとく聞かれました。
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 立ってわたしに逆らう者どものくちびると、その思いは、ひねもすわたしを攻めています。
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 どうか、彼らのすわるをも、立つをも、みそなわしてください。わたしは彼らの歌となっています。
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 主よ、彼らの手のわざにしたがって、彼らに報い、
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 彼らの心をかたくなにし、あなたののろいを彼らに注いでください。
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 主よ、怒りをもって彼らを追い、天が下から彼らを滅ぼしてください」。
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
