< 詩篇 16 >
1 神よねがはくは我を護りたまへ 我なんぢに依賴む
Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2 われヱホバにいへらくなんぢはわが主なり なんぢのほかにわが福祉はなしと
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 地にある聖徒はわが極めてよろこぶ勝れしものなり
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4 ヱホバにかへて他神をとるものの悲哀はいやまさん 我かれらがささぐる血の御酒をそそがず その名を口にとなふることをせじ
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 ヱホバはわが嗣業またわが酒杯にうくべき有なり なんぢはわが所領をまもりたまはん
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 準繩はわがために樂しき地におちたり 宜われよき嗣業をえたるかな
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 われは訓諭をさづけたまふヱホバをほめまつらん 夜はわが心われををしふ
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 われ常にヱホバをわが前におけり ヱホバわが右にいませばわれ動かさるることなかるべし
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9 このゆゑにわが心はたのしみ わが榮はよろこぶ わが身もまた平安にをらん
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 そは汝わがたましひを陰府にすておきたまはず なんぢの聖者を墓のなかに朽しめたまはざる可ればなり (Sheol )
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol )
11 なんぢ生命の道をわれに示したまはん なんぢの前には充足るよろこびあり なんぢの右にはもろもろの快樂とこしへにあり
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.