< 詩篇 125 >

1 ヱホバに依賴むものはシオンの山のうごかさるることなくして永遠にあるがごとし
Zarándoklás éneke. Akik az Örökkévalóban bíznak, akár a Czión hegye, mely nem ingadozik, örökké megmarad.
2 ヱルサレムを山のかこめるごとくヱホバも今よりとこしへにその民をかこみたまはん
Jeruzsálem hegyek vannak körülötte, az Örökkévaló pedig körülötte az ő népének, mostantól mindörökké.
3 惡の杖はただしきものの所領にとどまることなかるべし斯てただしきものはその手を不義にのぶることあらじ
Mert nem marad végig a gonoszság vesszeje az igazak sorsán, azért, hogy ne nyújtsák ki az igazak jogtalanságra kezeiket.
4 ヱホバよねがはくは善人とこころ直きものとに福祉をほどこしたまへ
Tégy jót, Örökkévaló, a jókkal és azokkal, a kik egyenesek szíveikben!
5 されどヱホバは轉へりておのが曲れる道にいるものを惡きわざをなすものとともに去しめたまはん 平安はイスラエルのうへにあれ
De a kik elhajolnak görbe útjaikra – vigye el őket az Örökkévaló a jogtalanságot cselekvőkkel! Béke Izraélre!

< 詩篇 125 >