Proverbi 8

1 La sapienza non grida ella? e l’intelligenza non fa ella udire la sua voce?

Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;

2 Ella sta in piè al sommo dei luoghi elevati, sulla strada, ai crocicchi;

magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,

3 grida presso le porte, all’ingresso della città, nei viali che menano alle porte:

kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:

4 “Chiamo voi, o uomini principali, e la mia voce si rivolge ai figli del popolo.

Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.

5 Imparate, o semplici, l’accorgimento, e voi, stolti, diventate intelligenti di cuore!

Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!

6 Ascoltate, perché dirò cose eccellenti, e le mie labbra s’apriranno a insegnar cose rette.

Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:

7 Poiché la mia bocca esprime il vero, e le mie labbra abominano l’empietà.

mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.

8 Tutte le parole della mia bocca son conformi a giustizia, non v’è nulla di torto o di perverso in esse.

Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;

9 Son tutte piane per l’uomo intelligente, e rette per quelli che han trovato la scienza.

mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.

10 Ricevete la mia istruzione anziché l’argento, e la scienza anziché l’oro scelto;

Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.

11 poiché la sapienza val più delle perle, e tutti gli oggetti preziosi non la equivalgono.

Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.

12 Io, la sapienza, sto con l’accorgimento, e trovo la scienza della riflessione.

Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.

13 Il timore dell’Eterno è odiare il male; io odio la superbia, l’arroganza, la via del male e la bocca perversa.

Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.

14 A me appartiene il consiglio e il buon successo; io sono l’intelligenza, a me appartiene la forza.

Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.

15 Per mio mezzo regnano i re, e i principi decretano ciò ch’è giusto.

Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;

16 Per mio mezzo governano i capi, i nobili, tutti i giudici della terra.

általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.

17 Io amo quelli che m’amano, e quelli che mi cercano mi trovano.

Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.

18 Con me sono ricchezze e gloria, i beni permanenti e la giustizia.

Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.

19 Il mio frutto e migliore dell’oro fino, e il mio prodotto val più che argento eletto.

Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.

20 Io cammino per la via della giustizia, per i sentieri dell’equità,

Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:

21 per far eredi di beni reali quelli che m’amano, e per riempire i loro tesori.

hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.

22 L’Eterno mi formò al principio de’ suoi atti, prima di fare alcuna delle opere sue, ab antico.

Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.

23 Fui stabilita ab eterno, dal principio, prima che la terra fosse.

Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.

24 Fui generata quando non c’erano ancora abissi, quando ancora non c’erano sorgenti rigurgitanti d’acqua.

Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;

25 Fui generata prima che i monti fossero fondati, prima ch’esistessero le colline,

mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;

26 quand’egli ancora non avea fatto né la terra né i campi né le prime zolle della terra coltivabile.

míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.

27 Quand’egli disponeva i cieli io ero là; quando tracciava un circolo sulla superficie dell’abisso,

Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;

28 quando condensava le nuvole in alto, quando rafforzava le fonti dell’abisso,

midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;

29 quando assegnava al mare il suo limite perché le acque non oltrepassassero il suo cenno, quando poneva i fondamenti della terra,

midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.

30 io ero presso di lui come un artefice, ero del continuo esuberante di gioia, mi rallegravo in ogni tempo nel suo cospetto;

Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,

31 mi rallegravo nella parte abitabile della sua terra, e trovavo la mia gioia tra i figliuoli degli uomini.

játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.

32 Ed ora, figliuoli, ascoltatemi; beati quelli che osservano le mie vie!

Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.

33 Ascoltate l’istruzione, siate savi, e non la rigettate!

Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.

34 Beato l’uomo che m’ascolta, che veglia ogni giorno alle mie porte, che vigila alla soglia della mia casa!

Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.

35 Poiché chi mi trova trova la vita, e ottiene favore dall’Eterno.

Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;

36 Ma chi pecca contro di me, fa torto all’anima sua; tutti quelli che m’odiano, amano la morte”.

de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.