Zsoltárok 89
1 Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
En læresalme av Etan, esrahitten. Om Herrens nådegjerninger vil jeg synge til evig tid; fra slekt til slekt vil jeg kunngjøre din trofasthet med min munn.
2 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
For jeg sier: Miskunnhet bygges op til evig tid, i himmelen grunnfester du din trofasthet.
3 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
Du sier: Jeg har gjort en pakt med min utvalgte, jeg har svoret David, min tjener:
4 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
Til evig tid vil jeg grunnfeste ditt avkom, og jeg vil bygge din trone fra slekt til slekt. (Sela)
5 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Og himlene priser din underfulle gjerning, Herre, og din trofasthet prises i de helliges forsamling.
6 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
For hvem i det høie er å ligne med Herren? Hvem er Herren lik blandt Guds sønner,
7 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
en Gud, såre forferdelig i de helliges hemmelige råd og fryktelig for alle dem som er omkring ham?
8 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
Herre, hærskarenes Gud, hvem er sterk som du, Herre? Og din trofasthet er rundt omkring dig.
9 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Du er den som hersker over havets overmot; når dets bølger reiser sig, lar du dem legge sig.
10 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Du har sønderknust Rahab som en ihjelslått; med din styrkes arm har du spredt dine fiender.
11 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Dig hører himlene til, dig også jorden; jorderike og alt det som fyller det - du har grunnfestet dem;
12 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
nord og syd - du har skapt dem; Tabor og Hermon jubler over ditt navn.
13 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Du har en arm med velde; sterk er din hånd, ophøiet er din høire hånd.
14 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Rettferd og rett er din trones grunnvoll; nåde og sannhet går frem for ditt åsyn.
15 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Salig er det folk som kjenner til jubel; Herre, i ditt åsyns lys skal de vandre.
16 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
I ditt navn skal de fryde sig hele dagen, og ved din rettferdighet blir de ophøiet.
17 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
For du er deres styrkes pryd, og ved din godhet ophøier du vårt horn.
18 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
For Herren er vårt skjold, og Israels Hellige vår konge.
19 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
Dengang talte du i et syn til dine fromme og sa: Jeg har nedlagt hjelp hos en helt, jeg har ophøiet en ung mann av folket.
20 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Jeg har funnet David, min tjener, jeg har salvet ham med min hellige olje.
21 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Min hånd skal alltid være med ham, og min arm skal gi ham styrke.
22 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Fienden skal ikke plage ham, og den urettferdige skal ikke undertrykke ham.
23 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Men jeg vil sønderknuse hans motstandere for hans åsyn og slå dem som hater ham.
24 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Og min trofasthet og min miskunnhet skal være med ham, og i mitt navn skal hans horn ophøies.
25 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Og jeg vil la ham legge sin hånd på havet og sin høire hånd på elvene.
26 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
Han skal rope til mig: Du er min far, min Gud og min frelses klippe.
27 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
Og jeg vil gjøre ham til den førstefødte, til den høieste blandt kongene på jorden.
28 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
Jeg vil bevare min miskunnhet mot ham til evig tid, og min pakt skal stå fast for ham.
29 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Og jeg vil la hans avkom bli til evig tid og hans trone som himmelens dager.
30 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Dersom hans barn forlater min lov og ikke vandrer i mine bud,
31 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
dersom de krenker mine forskrifter og ikke holder mine befalinger,
32 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
da vil jeg hjemsøke deres synd med ris og deres misgjerning med plager.
33 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Men min miskunnhet vil jeg ikke ta fra ham, og min trofasthet skal ikke svikte;
34 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
jeg vil ikke bryte min pakt og ikke forandre hvad som gikk ut fra mine leber.
35 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Ett har jeg svoret ved min hellighet, sannelig, for David vil jeg ikke lyve:
36 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
Hans avkom skal bli til evig tid, og hans trone som solen for mitt åsyn.
37 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
Som månen skal den stå evindelig, og vidnet i det høie er trofast. (Sela)
38 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
Og du har forkastet og forsmådd, du er blitt harm på din salvede.
39 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Du har rystet av dig pakten med din tjener, du har vanhelliget hans krone ned i støvet.
40 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Du har revet ned alle hans murer, du har lagt hans festninger i grus.
41 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Alle de som går forbi på veien, har plyndret ham; han er blitt til hån for sine naboer.
42 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Du har ophøiet hans motstanderes høire hånd, du har gledet alle hans fiender.
43 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Og du lot hans skarpe sverd vike og lot ham ikke holde stand i striden.
44 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Du har gjort ende på hans glans og kastet hans trone i støvet.
45 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
Du har forkortet hans ungdoms dager, du har dekket ham med skam. (Sela)
46 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
Hvor lenge, Herre, vil du skjule dig evindelig? Hvor lenge skal din harme brenne som ild?
47 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Kom dog i hu hvor kort mitt liv er, hvor forgjengelige du har skapt alle menneskenes barn!
48 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
Hvem er den mann som lever og ikke ser døden, som frir sin sjel fra dødsrikets vold? (Sela) (Sheol h7585)
49 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Hvor er, Herre, dine forrige nådegjerninger, som du tilsvor David i din trofasthet?
50 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
Kom i hu, Herre, dine tjeneres vanære, at jeg må bære alle de mange folk i mitt skjød,
51 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
at dine fiender håner, Herre, at de håner din salvedes fotspor!
52 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
Lovet være Herren til evig tid! Amen, amen.
