Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Canticum Psalmi Asaph. Deus, quis similis erit tibi? ne taceas, neque compescaris Deus:
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Quoniam ecce inimici tui sonuerunt: et qui oderunt te, extulerunt caput.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Super populum tuum malignaverunt consilium: et cogitaverunt adversus sanctos tuos.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Dixerunt: Venite, et disperdamus eos de gente: et non memoretur nomen Israel ultra.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Quoniam cogitaverunt unanimiter: simul adversum te testamentum disposuerunt,
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
tabernacula Idumaeorum et Ismahelitae: Moab, et Agareni,
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Gebal, et Ammon, et Amalec: alienigenae cum habitantibus Tyrum.
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Etenim Assur venit cum illis: facti sunt in adiutorium filiis Lot.
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Fac illis sicut Madian et Sisarae: sicut Iabin in torrente Cisson.
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Disperierunt in Endor: facti sunt ut stercus terrae.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmana: Omnes principes eorum:
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
qui dixerunt: Hereditate possideamus Sanctuarium Dei.
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Deus meus pone illos ut rotam: et sicut stipulam ante faciem venti.
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Sicut ignis, qui comburit silvam: et sicut flamma comburens montes:
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Ita persequeris illos in tempestate tua: et in ira tua turbabis eos.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Imple facies eorum ignominia: et quaerent nomen tuum, Domine.
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Erubescant, et conturbentur in saeculum saeculi: et confundantur, et pereant.
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Et cognoscant quia nomen tibi Dominus: tu solus Altissimus in omni terra.
