Zsoltárok 77

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Amy andro nahampohek’ ahiy t’ie nipay i Talè; an-taña nahity, tsy nigebañe te haleñe; nifoneñe tsy hohòeñe ty foko.

3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

Ie mahatiahy iraho, ry Andrianañahare le mitretretretre, ie tsakorèko, le mitoirañe ty troko. Selà

4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Tana’o tsy hikòpoke o holi-masokoo; embetse iraho tsy mahafivolañe.

5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Nereñereko o andro taoloo, o taoñe haehaeo,

6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Tiahiko o nititihako an-kaleñeo; mifañaoñe ami’ty troko iraho, le hoe ty fitsakorean-troko:

7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Haitoa’ i Talè zafe-anake hao? le lia’e tsy hisohe’e hao?

8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Fa modo kitro añ’afe’e hao ty fiferenaiña’e? Fa nilesa kitro-katroke hao i nampitamae’ey?

9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

Nihaliñon’Añahare hao ty fatariha’e? nagabe’e an-kaviñerañe ao hao i fitretreza’ey? Selà

10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Le hoe raho: Zao ty halemeako: Ie ataoko ho mete miova ty fitàn-kavana’ i Andindimoneñey.

11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Ho tiahiko ty fitoloña’ Ià, hahatsikaitse o raha tsitantane nanoe’o haehaeo.

12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Ho hene tsakorèko o fitoloña’oo, hereñerèko o tolon-draha’oo.

13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Ry Andrianañahare, masiñe ty lala’o; ia ty ndrahare ra’elahy hañirinkiriñe aman’ Añahare?

14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Ihe ro Andrianañahare mitolon-kalatsàñe! fa naboa’o am’ ondatio ty haozara’o.

15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

Nijebañem-pità’o ondati’oo, o tarira’ Iakobe naho Iosefeo. Selà

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Nahatrea Azo o ranoo, ry Andrianañahare, ie nahatrea azo i ranoy le nivalitaboake! nitabohazake i lalekey.

17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Nampikojojoake orañe o rahoñeo; nigorogodoiñe i likerañey, nimb’etia mb’atia ka o ana-pale’oo.

18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Tam-po’ i tangololahiy ty fivola’ i ampi’oy; nampireandreañe’ i helatsey ty voatse toy! nihondrahondra naho niozoñozoñe ty tane toy.

19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

Nitoañe’ i lala’oy i riakey, i rano jabajabay ty nilalan-tsile’o; vaho tsy nioniñe o liam-pandia’oo.

20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Narahe’o hoe lia-raike ondati’oo, am-pità’ i Mosè naho i Aharone.