Zsoltárok 77

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

我わがこゑをあげて神によばはん われ聲を神にあげなばその耳をわれにかたぶけたまはん

2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

わがなやみの日にわれ主をたづねまつれり 夜わが手をのべてゆるむることなかりき わがたましひは慰めらるるをいなみたり

3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

われ神をおもひいでて打なやむ われ思ひなげきてわが霊魂おとろへぬ (セラ)

4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

なんぢはわが眼をささへて閉がしめたまはず 我はものいふこと能はぬほどに惱みたり

5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

われむかしの日いにしへの年をおもへり

6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

われ夜わが歌をむもひいづ 我わが心にてふかくおもひわが霊魂はねもころに尋ねもとむ

7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

主はとこしへに棄たまふや 再びめぐみを垂たまはざるや

8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

その憐憫はのこりなく永遠にさり そのちかひは世々ながく廢れたるや

9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

神は恩をほどこすことを忘れたまふや 怒をもてそのあはれみを絨たまふや (セラ)

10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

斯るときに我いへらく此はただわが弱きがゆゑのみいで至上者のみぎの手のもろもろの年をおもひいでん

11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

われヤハの作爲をのべとなへん われ往古よりありし汝がくすしきみわざを思ひいたさん

12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

また我なんぢのすべての作爲をおもひいで汝のなしたまへることを深くおもはん

13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

神よなんぢの途はいときよし 神のごとく大なる神はたれぞや

14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

なんぢは奇きみわざをなしたまへる神なり もろもろの民のあひだにその大能をしめし

15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

その臂をもてヤコブ、ヨセフの子輩なんぢの民をあがなひたまへり (セラ)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

かみよ大水なんぢを見たり おほみづ汝をみてをののき淵もまたふるへり

17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

雲はみづをそそぎいだし空はひびきをいだし なんぢの矢ははしりいでたり

18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

なんぢの雷鳴のこゑは暴風のうちにありき 電光は世をてらし地はふるひうごけり

19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

なんぢの大道は海のなかにあり なんぢの徑はおほみづの中にあり なんぢの蹤跡はたづねがたかりき

20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

なんぢその民をモーセとアロンとの手によりて羊の群のごとくみちびきたまへり