Zsoltárok 57
1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
Kathutkung: Devit, Sawl koehoi lungngoum dawk a yawng navah, a sak e la Na pahren haw, Oe Cathut, na pahren haw. Bangkongtetpawiteh, ka hringnae ni na kâuep. Hete yawthoenae heh a baw hoehroukrak na rathei tâhlip dawk ka kâhro han.
2 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
Lathueng Poung Cathut, bangpuengpa na kasakpouhkung, ka Cathut teh na kaw han.
3 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. (Szela) Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
Kalvan hoi a patoun vaiteh, na rungngang han, payawp hanlah kakâcainaw hah a yue han. (Selah)
4 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
Cathut ni lungmanae hoi lawkkatang hah a patoun han. Ka hringnae heh sendek um doeh ao. Lungkhueknae hmai ka kang lahun e taminaw um vah ka i. Ahnimae hânaw teh tahroe hoi palanaw patetlah ao awh. Ahnimae lai hai kahran e tahloinaw patetlah ao awh.
5 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Oe Cathut, kalvannaw lathueng vah, pholen lah awm haw. Na bawilennae teh talai van pueng awm lawiseh.
6 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. (Szela)
Ka khok hanlah, tamlawk a yangda awh teh, ka hringnae teh a tabut. Ka hmalah tangkom a tai awh. Hatei, a lungui vah amamouh letlang a bo awh. (Selah)
7 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
Ka lungthin teh a cak doeh, Oe Cathut, ka lungthin teh a cak doeh, pholennae hoi la ka sak han.
8 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
Ka bawilennae kâhlaw haw, ratoung hoi tamawinaw kâhlaw awh haw. Kai ni teh kho ka dai khai han.
9 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
Oe BAWIPA, tamimaya koe na pholen han. Miphun pueng koe nang pholen hoi la ka sak han.
10 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
Bangkongtetpawiteh, na lungmanae ni kalvan a pha teh, na lawkkatang ni tâmai a pha.
11 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Oe Cathut, kalvan vah pholen lah awm naseh, na bawilennae teh talai van pueng awm lawiseh.
