Zsoltárok 35
1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
PLEAD my cause, O Lord, with them that strive with me: fight against them that fight against me.
2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Take hold of shield and buckler, and stand up for mine help.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Draw out also the spear, and stop the way against them that persecute me: say unto my soul, I am thy salvation.
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Let them be confounded and put to shame that seek after my soul: let them be turned back and brought to confusion that devise my hurt.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Let them be as chaff before the wind: and let the angel of the Lord chase them.
6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Let their way be dark and slippery: and let the angel of the Lord persecute them.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
For without cause have they hid for me their net in a pit, which without cause they have digged for my soul.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Let destruction come upon him at unawares; and let his net that he hath hid catch himself: into that very destruction let him fall.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
And my soul shall be joyful in the Lord: it shall rejoice in his salvation.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
All my bones shall say, Lord, who is like unto thee, which deliverest the poor from him that is too strong for him, yea, the poor and the needy from him that spoileth him?
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
False witnesses did rise up; they laid to my charge things that I knew not.
12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
They rewarded me evil for good to the spoiling of my soul.
13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
But as for me, when they were sick, my clothing was sackcloth: I humbled my soul with fasting; and my prayer returned into mine own bosom.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
I behaved myself as though he had been my friend or brother: I bowed down heavily, as one that mourneth for his mother.
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
But in mine adversity they rejoiced, and gathered themselves together: yea, the abjects gathered themselves together against me, and I knew it not; they did tear me, and ceased not:
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
With hypocritical mockers in feasts, they gnashed upon me with their teeth.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Lord, how long wilt thou look on? rescue my soul from their destructions, my darling from the lions.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
I will give thee thanks in the great congregation: I will praise thee among much people.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Let not them that are mine enemies wrongfully rejoice over me: neither let them wink with the eye that hate me without a cause.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
For they speak not peace: but they devise deceitful matters against them that are quiet in the land.
21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Yea, they opened their mouth wide against me, and said, Aha, aha, our eye hath seen it.
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
This thou hast seen, O Lord: keep not silence: O Lord, be not far from me.
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Stir up thyself, and awake to my judgment, even unto my cause, my God and my Lord.
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Judge me, O Lord my God, according to thy righteousness; and let them not rejoice over me.
25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Let them not say in their hearts, Ah, so would we have it: let them not say, We have swallowed him up.
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Let them be ashamed and brought to confusion together that rejoice at mine hurt: let them be clothed with shame and dishonour that magnify themselves against me.
27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Let them shout for joy, and be glad, that favour my righteous cause: yea, let them say continually, Let the Lord be magnified, which hath pleasure in the prosperity of his servant.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
And my tongue shall speak of thy righteousness and of thy praise all the day long.
