< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Hvalite Gospoda; ker dobro je prepevati Bogu našemu; ker prijetno, spodobno je hvaljenje.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Zidar Jeruzalema Gospod, Izraelce zbira razkropljene.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
On ozdravlja potrte v srci in obvezuje v njih bolečinah.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Prešteva zvezd število, kliče jih, kolikor jih je, po imenih.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Velik je Gospod, Bog naš, in mnoga moč njegova, razumnost njegova brezmerna.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Krotke podpira Gospod, hudobne potiska noter do tal.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Pojte hvalne pesmi Gospodu, na strune prepevajte našemu Bogu.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
On zagrinja z gostimi oblaki nebesa; dež napravlja zemlji, daje, da seno rodevajo gore.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Živež svoj daje živini, mladim krokarjem, ki čivkajo.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Moči konjeve se ne veseli, stegna odličnega moža mu niso po volji;
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Po volji so Gospodu boječi se njega, kateri imajo nado v milosti njegovi.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
S hvalo slávi Jeruzalem Gospoda, hvali Boga svojega, o Sijon.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Ker zapahe tvojih vrát utrjuje, sinove tvoje blagoslavlja sredi tebe.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Mir daje pokrajinam tvojim, z mozgom pšenice te siti.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Ko pošlje govor svoj na zemljo, urno izteče beseda njegova.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Sneg daje kakor volno, slano razsiplje kakor pepél.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Led svoj meče dol, kakor koščke; pred mrazom njegovim kdo prebije?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Besedo svojo pošlje in jih raztaja; kakor hitro pihne veter svoj, iztekó vodé.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Besede svoje naznanja Jakobu; postave svoje in pravice svoje Izraelu.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Ni storil tako nobenemu narodu; zatorej ne poznajo tistih pravic. Aleluja.

< Zsoltárok 147 >