Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
O lord, you have searched me, and known me.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
You know my sitting down and my rising up, you understand my thought afar off.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
You compass my path and my lying down, and are acquainted with all my ways.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For there is not a word in my tongue, but, see, O LORD, you know it altogether.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
You have beset me behind and before, and laid your hand on me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Such knowledge is too wonderful for me; it is high, I cannot attain to it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Where shall I go from your spirit? or where shall I flee from your presence?
If I ascend up into heaven, you are there: if I make my bed in hell, behold, you are there. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Even there shall your hand lead me, and your right hand shall hold me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
If I say, Surely the darkness shall cover me; even the night shall be light about me.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Yes, the darkness hides not from you; but the night shines as the day: the darkness and the light are both alike to you.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For you have possessed my reins: you have covered me in my mother’s womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will praise you; for I am fearfully and wonderfully made: marvelous are your works; and that my soul knows right well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My substance was not hid from you, when I was made in secret, and curiously worked in the lowest parts of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Your eyes did see my substance, yet being imperfect; and in your book all my members were written, which in continuance were fashioned, when as yet there was none of them.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
How precious also are your thoughts to me, O God! how great is the sum of them!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
If I should count them, they are more in number than the sand: when I awake, I am still with you.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Surely you will slay the wicked, O God: depart from me therefore, you bloody men.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
For they speak against you wickedly, and your enemies take your name in vain.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do not I hate them, O LORD, that hate you? and am not I grieved with those that rise up against you?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I hate them with perfect hatred: I count them my enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God, and know my heart: try me, and know my thoughts:
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And see if there be any wicked way in me, and lead me in the way everlasting.
