Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
To the chief Musician. A Psalm of David. Jehovah, thou hast searched me, and known [me].
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Thou knowest my down-sitting and mine uprising, thou understandest my thought afar off;
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Thou searchest out my path and my lying down, and art acquainted with all my ways;
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For there is not yet a word on my tongue, [but] lo, O Jehovah, thou knowest it altogether.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Thou hast beset me behind and before, and laid thy hand upon me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
O knowledge too wonderful for me! it is high, I cannot [attain] unto it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Whither shall I go from thy Spirit? and whither flee from thy presence?
If I ascend up into the heavens thou art there; or if I make my bed in Sheol, behold, thou [art there]; (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
[If] I take the wings of the dawn [and] dwell in the uttermost parts of the sea,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Even there shall thy hand lead me, and thy right hand shall hold me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
And if I say, Surely darkness shall cover me, and the light about me be night;
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Even darkness hideth not from thee, and the night shineth as the day: the darkness is as the light.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For thou hast possessed my reins; thou didst cover me in my mother's womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will praise thee, for I am fearfully, wonderfully made. Marvellous are thy works; and [that] my soul knoweth right well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My bones were not hidden from thee when I was made in secret, curiously wrought in the lower parts of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Thine eyes did see my unformed substance, and in thy book all [my members] were written; [during many] days were they fashioned, when [as yet] there was none of them.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
But how precious are thy thoughts unto me, O God! how great is the sum of them!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
[If] I would count them, they are more in number than the sand. When I awake, I am still with thee.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Oh that thou wouldest slay the wicked, O God! And ye men of blood, depart from me.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
For they speak of thee wickedly, they take [thy name] in vain, thine enemies.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do not I hate them, O Jehovah, that hate thee? and do not I loathe them that rise up against thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I hate them with perfect hatred; I account them mine enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God, and know my heart; prove me, and know my thoughts;
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
And see if there be any grievous way in me; and lead me in the way everlasting.
