Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Een lied Hammaaloth. Zij hebben mij dikwijls benauwd van mijn jeugd af, zegge nu Israel;

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Zij hebben mij dikwijls van mijn jeugd af benauwd; evenwel hebben zij mij niet overmocht.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Ploegers hebben op mijn rug geploegd; zij hebben hun voren lang getogen.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

De HEERE, Die rechtvaardig is, heeft de touwen der goddelozen afgehouwen.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Laat hen beschaamd en achterwaarts gedreven worden, allen, die Sion haten.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Laat hen worden als gras op de daken, hetwelk verdort, eer men het uittrekt;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Waarmede de maaier zijn hand niet vult, noch de garvenbinder zijn arm;

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

En die voorbijgaan, niet zeggen: De zegen des HEEREN zij bij u! Wij zegenen ulieden in den Naam des HEEREN.