Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

David ƒe mɔzɔha. Mekpɔ dzidzɔ kple ame siwo gblɔ nam be, “Mina míayi Yehowa ƒe aƒe me.”

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

O! Yerusalem, míaƒe afɔwo le wò agbowo nu.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Wotso Yerusalem, eye nèle abe du si tsyia ɖe wo nɔewo nu ene.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Afi ma to vovovoawo yina, Yehowa ƒe toawo, be woakafu Yehowa, le ɖoɖo si wòna Israel nu.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Afi ma woɖo ʋɔnudrɔ̃zikpuiwo ɖo, David ƒe aƒe la ƒe fiazikpuiwo.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Mido gbe ɖa, abia ŋutifafa na Yerusalem be, “Ame siwo lɔ̃ wò la nenɔ dedie.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Ŋutifafa nenɔ wò gliwo me kple dedinɔnɔ le wò fiasãwo me.”

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Le nɔvinye ŋutsuwo kple xɔ̃nyewo ta, magblɔ be, “Ŋutifafa nenɔ mewò.”

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Le Yehowa, míaƒe Mawu la ƒe aƒe la ta, madi dzidzedze na wò.