Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Canticum graduum. [Ad Dominum cum tribularer clamavi, et exaudivit me.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Domine, libera animam meam a labiis iniquis et a lingua dolosa.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Quid detur tibi, aut quid apponatur tibi ad linguam dolosam?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Sagittæ potentis acutæ, cum carbonibus desolatoriis.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est! habitavi cum habitantibus Cedar;

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

multum incola fuit anima mea.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Cum his qui oderunt pacem eram pacificus; cum loquebar illis, impugnabant me gratis.]