Zsoltárok 107
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Alleluia alleluia. Confitemini Domino quoniam bonus: quoniam in saeculum misericordia eius.
2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Dicant qui redempti sunt a Domino, quos redemit de manu inimici: et de regionibus congregavit eos:
3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
A solis ortu, et occasu: ab aquilone, et mari.
4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Erraverunt in solitudine in inaquoso: viam civitatis habitaculi non invenerunt,
5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Esurientes, et sitientes: anima eorum in ipsis defecit.
6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Et clamaverunt ad Dominum cum tribularentur: et de necessitatibus eorum eripuit eos.
7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Et deduxit eos in viam rectam: ut irent in civitatem habitationis.
8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Confiteantur Domino misericordiae eius: et mirabilia eius filiis hominum.
9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Quia satiavit animam inanem: et animam esurientem satiavit bonis.
10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Sedentes in tenebris, et umbra mortis: vinctos in mendicitate, et ferro.
11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Quia exacerbaverunt eloquia Dei: et consilium Altissimi irritaverunt.
12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Et humiliatum est in laboribus cor eorum: infirmati sunt, nec fuit qui adiuvaret.
13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Et clamaverunt ad Dominum cum tribularentur: et de necessitatibus eorum liberavit eos.
14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Et eduxit eos de tenebris, et umbra mortis: et vincula eorum dirupit.
15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Confiteantur Domino misericordiae eius: et mirabilia eius filiis hominum.
16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Quia contrivit portas aereas: et vectes ferreos confregit.
17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Suscepit eos de via iniquitatis eorum: propter iniustitias enim suas humiliati sunt.
18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Omnem escam abominata est anima eorum: et appropinquaverunt usque ad portas mortis.
19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Et clamaverunt ad Dominum cum tribularentur: et de necessitatibus eorum liberavit eos.
20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Misit verbum suum, et sanavit eos: et eripuit eos de interitionibus eorum.
21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Confiteantur Domino misericordiae eius: et mirabilia eius filiis hominum.
22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Et sacrificent sacrificium laudis: et annuncient opera eius in exultatione.
23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
Qui descendunt mare in navibus, facientes operationem in aquis multis.
24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
Ipsi viderunt opera Domini, et mirabilia eius in profundo.
25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Dixit, et stetit spiritus procellae: et exaltati sunt fluctus eius.
26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Ascendunt usque ad caelos, et descendunt usque ad abyssos: anima eorum in malis tabescebat.
27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Turbati sunt, et moti sunt sicut ebrius: et omnis sapientia eorum devorata est.
28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Et clamaverunt ad Dominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum eduxit eos.
29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Et statuit procellam eius in auram: et siluerunt fluctus eius.
30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Et laetati sunt quia siluerunt: et deduxit eos in portum voluntatis eorum.
31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
Confiteantur Domino misericordiae eius: et mirabilia eius filiis hominum.
32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Et exaltent eum in ecclesia plebis: et in cathedra seniorum laudent eum.
33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Posuit flumina in desertum: et exitus aquarum in sitim.
34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
Terram fructiferam in salsuginem, a malitia inhabitantium in ea.
35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Posuit desertum in stagna aquarum: et terram sine aqua in exitus aquarum.
36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Et collocavit illic esurientes: et constituerunt civitatem habitationis.
37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Et seminaverunt agros, et plantaverunt vineas: et fecerunt fructum nativitatis.
38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Et benedixit eis, et multiplicati sunt nimis: et iumenta eorum non minoravit.
39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Et pauci facti sunt: et vexati sunt a tribulatione malorum, et dolore.
40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Effusa est contentio super principes: et errare fecit eos in invio, et non in via.
41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Et adiuvit pauperem de inopia: et posuit sicut oves familias.
42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Videbunt recti, et laetabuntur: et omnis iniquitas oppilabit os suum.
43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Quis sapiens et custodiet haec? et intelliget misericordias Domini?
