Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Prière d’un malheureux qui se sent défaillir et répand sa plainte devant l’Eternel. Eternel, écoute de grâce ma prière; que ma supplication vienne jusqu’à toi.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Ne me dérobe pas ta face au jour de ma détresse, incline vers moi ton oreille; lorsque je t’invoque, exauce-moi sans retard.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Car mes jours se consument dans la fumée, et mes os sont brûlants comme un brasier.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mon cœur est flétri, desséché comme l’herbe, car j’ai oublié de manger mon pain.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
A force de pousser des gémissements, mes os sont collés à ma chair.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Je ressemble au pélican du désert, je suis devenu pareil au hibou des ruines.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Je souffre d’insomnie, et suis comme un passereau solitaire sur le toit.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Tous les jours mes ennemis m’insultent; ceux qui sont en rage contre moi font de mon nom une malédiction.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Car j’ai mangé des cendres comme du pain; à mon breuvage j’ai mêlé mes larmes,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
à cause de ta colère et de ton irritation, puisque tu m’as soulevé et lancé au loin.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mes jours sont comme une ombre qui s’allonge, et moi, comme l’herbe, je me dessèche.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mais toi, Eternel, tu trônes à jamais, et ton nom dure de génération en génération.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu te lèveras, tu prendras Sion en pitié, car il est temps de lui faire grâce: l’heure est venue!
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Car tes serviteurs affectionnent ses pierres, et ils chérissent jusqu’à sa poussière.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Alors les peuples révéreront le nom de l’Eternel, tous les rois de la terre ta gloire.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Car l’Eternel rebâtit Sion, il s’y manifeste dans sa majesté.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Il se tourne vers la prière du pauvre dénudé, il ne dédaigne pas ses invocations.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Que cela soit consigné par écrit pour les générations futures, afin que le peuple à naître loue l’Eternel!
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Parce qu’il abaisse ses regards de sa hauteur sainte, parce que l’Eternel, du haut du ciel, a les yeux ouverts sur la terre,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
pour entendre les soupirs des captifs, pour briser les liens de ceux qui sont voués à la mort.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
De la sorte on publiera, dans Sion, le nom de l’Eternel, et ses louanges dans Jérusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
lorsque les nations à l’envi s’y rassembleront, et les empires pour adorer l’Eternel.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Il a épuisé, dans la marche, ma vigueur, il a abrégé mes jours.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
"Mon Dieu, disais-je, ne m’enlève pas au milieu de mes jours, toi, dont les années embrassent toutes les générations.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Jadis tu as fondé la terre, et les cieux sont l’œuvre de tes mains.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ils périront, eux, mais toi, tu subsisteras; ils s’useront tous comme un vêtement. Tu les changeras comme un habit, et ils passeront,
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
mais toi, tu restes toujours le même, et tes années ne prendront pas fin.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Les fils de tes serviteurs demeureront, et leur postérité sera affermie devant toi."
