Példabeszédek 9
1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Amagezi gazimbye ennyumba yaago, gagizimbidde ku mpagi musanvu.
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Gategese ennyama yaago ne wayini waago; gategese ekijjulo.
3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Gatumye abawala abaweereza bakoowoolere mu bifo ebigulumivu nti,
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
“Buli atalina kutegeera akyameko wano!” Eri abo abatalina magezi gabagamba nti,
5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
“Mujje mulye ku mmere yange era munywe ne ku nvinnyo gwe ntabudde.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Mulekeraawo obutaba na kutegeera mubeere balamu, era mutambulire mu kkubo ly’okumanya.”
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Oyo anenya omunyoomi ayolekera kuvumwa, n’oyo abuulirira omukozi w’ebibi yeeretera kuvumibwa.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Tonenyanga munyoomi, aleme okukukyawa, naye nenya ow’amagezi naye anaakwagalanga.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Yigirizanga ow’amagezi naye aneeyongeranga okuba n’amagezi, yigirizanga omutuukirivu, aneeyongerangako okuyiga.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
“Mu kutya Mukama amagezi mwe gasookera, era n’okumanya oyo Omutukuvu Katonda, kwe kutegeera.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Ku lwange oliwangaala emyaka mingi nnyo, era olyongerwako emyaka.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Bw’obeera omugezi, amagezi go gakuyamba, naye bw’onyooma amagezi weerumya wekka.”
13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Omukazi omusirusiru aleekaana, taba na mpisa era taba na magezi!
14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Era atuula mu mulyango gw’ennyumba ye, ne ku ntebe mu bifo eby’ekibuga ebisinga obugulumivu,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
ng’akoowoola abo abayitawo, ababa batambula amakubo gaabwe abali ku byabwe.
16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
Abagamba nti, “Buli alina okumanya okutono ajje muno.” Era eri oyo atalina kutegeera agamba nti,
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
“Amazzi amabbe nga gawooma! emmere eriibwa mu kyama ng’ewooma!”
