Példabeszédek 31
1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja.
Ķēniņa Lemuēļa vārdi, tā mācība, ko viņa māte tam mācīja.
2 Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
Ak, mans dēls! ak manas miesas dēls! tu manu solījumu dēls.
3 Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.
Nedod sievām savu spēku, nedz savu ceļu tām, kas ķēniņus samaitā.
4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.
Ķēniņiem nebūs, ak Lemuēl, ķēniņiem nebūs vīna dzert, nedz valdniekiem stipra dzēriena iekārot,
5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
Ka dzerdami neaizmirst likumus, un nepārgroza tiesu visiem sērdieņiem.
6 Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek.
Dodiet stipru dzērienu tam, kas iet bojā, un vīnu, kam noskumusi sirds:
7 Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
Tāds lai dzer, ka aizmirst savu nabadzību, un vairs nepiemin savas bēdas.
8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
Atdari savu muti par mēmo un par visiem, kas ir atstāti.
9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!
Atdari savu muti, tiesā taisni un nes tiesu nabagam un sērdienim.
10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Tikušu (tikumīgu) sievu, kas tādu atrod, pāri par pērlēm ir viņas dārgums.
11 Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
Uz viņu uzticas vīra sirds un labuma tam netrūkst nekāda.
12 Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
Tā dara tam labu, ne ļaunu visās sava mūža dienās.
13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
Viņa gādā par vilnu un liniem un strādā priecīgām rokām.
14 Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
Tā ir kā laivinieka laiva, sagādā maizi no tālienes.
15 Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
Jau pašā naktī tā ceļas un dod barību savai saimei un kalponēm iespriesto tiesu.
16 Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
To zemes stūri, ko cerē, tā dabū, no savu roku augļiem tā dēsta vīna dārzu.
17 Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
Ar spēku tā jož savus gurnus un savas rokas ar stiprumu.
18 Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
Tā mana, ka viņas pūliņš labi sokas, un gaisma tai neapdziest naktī.
19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
Tā stiepj savu roku pie kodeļa un tver ar pirkstiem ratiņu.
20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
Tā sērdieņus mīlīgi apkampj un pasniedz nabagiem roku.
21 Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
Savam namam tā nebīstas sniega, jo saime divkārtīgi ģērbta.
22 Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
Tā sev taisa apsegus, dārgs audeklis un purpurs tai ir apģērbs.
23 Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
Tai vīrs ir pazīstams vārtos, kad tas sēž ar zemes vecajiem.
24 Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
Viņa auž linu svārkus un pārdod, un izdod pircējiem jostas.
25 Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
Stiprums un gods tai apģērbs; tā smejas par nākamo laiku.
26 Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
Savu muti tā atdara ar gudrību, un uz viņas mēles ir jauka mācība.
27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
Viņa skatās pēc visām sava nama gaitām un neēd savu maizi ar slinkumu.
28 Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
Viņas bērni pieceļas un teic viņu laimīgu; viņas vīrs, tas to slavē:
29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
Daudz mātes meitām ir goda tikums, bet tu esi pāri par visām!
30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Daiļums viļ un skaistums paiet; dievbijīga sieva, tā ir teicama!
31 Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!
Teiciet viņu par viņas roku augļiem, un viņas pašas darbi lai viņu ļaudīs teic!
