Példabeszédek 29
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Hvilken som emot straff genstörtig är, han skall med hast förderfvad varda, utan all hjelp.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
När de rättfärdige månge äro, så glädes folket; men när den ogudaktige regerar, så suckar folket.
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
Den som vishet älskar, han gläder sin fader; men den som skökor uppehåller, han mister sina ägodelar.
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
En Konung upprätter landet genom rätt; men en girig förderfvar det.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
Den som smekrar med sin nästa, han utbreder ett nät för hans fötter.
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
När en ond syndar, besnärjer han sig sjelf; men en rättfärdig fröjdar sig, och hafver glädje.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
Den rättfärdige känner den fattigas sak; den ogudaktige aktar ingen förnuft.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
De bespottare föra en stad i olycko; men de vise stilla vrede.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
När en vis med en dåra till handel kommer, han vare vred eller glad, så hafver han dock ingen ro.
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
De blodgirige hata den fromma; men de rättfärdige vårda sig om hans själ.
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
En dåre gjuter sin anda allan ut; men en vis man håller tillbaka.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
En herre, som till lögn lust hafver, hans tjenare äro alle ogudaktige.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Fattige och ockrare bo ibland hvarannan; begges deras ögon upplyser Herren.
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
En Konung, som de fattiga troliga dömer, hans säte blifver evigliga beståndandes.
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Ris och straff gifver vishet; men ett barn, som hafver sjelfsvåld, skämmer sina moder.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Der månge ogudaktige äro, der äro många synder; men de rättfärdige skola se deras fall.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Tukta din son, så skall han vederqvicka dig, och göra dine själ vällust.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
När Prophetien ute är, så förskingras folket; men väl är honom, som lagen vid magt håller.
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
En tjenare låter icke näpsa sig med ordom; förty, om han än förstår det, så tager han sig dock intet deraf.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
Ser du en, som snar är till att tala, det är mera hopp uppå en dåra, än uppå honom.
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Om en tjenare varder af ungdom kräseliga hållen, så vill han sedan vara en herre.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
En vredsam man kommer träto åstad, och en harmse man gör många synder.
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Menniskones högfärd skall omstörta henne; men ära skall upphöja den ödmjuka.
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
Den som med tjufvar del hafver, hörer bannas; och säger icke till, han hatar sitt lif.
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Den som rädes för menniskom, han kommer på fall; men den som sig förlåter uppå Herran, han varder beskyddad.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Månge söka ens Förstas ansigte; men hvars och ens dom kommer af Herranom.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
En orättfärdig man är dem rättfärdigom en styggelse; och den som på en rätt väg är, han är dens ogudaktigas styggelse.
