Példabeszédek 25
1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
Hæ quoque parabolæ Salomonis, quas transtulerunt viri Ezechiæ regis Juda.
2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
[Gloria Dei est celare verbum, et gloria regum investigare sermonem.
3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
Cælum sursum, et terra deorsum, et cor regum inscrutabile.
4 Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
Aufer rubiginem de argento, et egredietur vas purissimum.
5 Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.
Aufer impietatem de vultu regis, et firmabitur justitia thronus ejus.
6 Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;
Ne gloriosus appareas coram rege, et in loco magnorum ne steteris.
7 Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid.
Melius est enim ut dicatur tibi: Ascende huc, quam ut humilieris coram principe.]
8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
[Quæ viderunt oculi tui ne proferas in jurgio cito, ne postea emendare non possis, cum dehonestaveris amicum tuum.
9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
Causam tuam tracta cum amico tuo, et secretum extraneo ne reveles:
10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
ne forte insultet tibi cum audierit, et exprobrare non cesset. Gratia et amicitia liberant: quas tibi serva, ne exprobrabilis fias.
11 Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
Mala aurea in lectis argenteis, qui loquitur verbum in tempore suo.
12 Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.
Inauris aurea, et margaritum fulgens, qui arguit sapientem et aurem obedientem.
13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.
Sicut frigus nivis in die messis, ita legatus fidelis ei qui misit eum: animam ipsius requiescere facit.
14 Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
Nubes, et ventus, et pluviæ non sequentes, vir gloriosus et promissa non complens.
15 Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
Patientia lenietur princeps, et lingua mollis confringet duritiam.]
16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
[Mel invenisti: comede quod sufficit tibi, ne forte satiatus evomas illud.
17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.
Subtrahe pedem tuum de domo proximi tui, nequando satiatus oderit te.
18 Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
Jaculum, et gladius, et sagitta acuta, homo qui loquitur contra proximum suum falsum testimonium.
19 Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
Dens putridus, et pes lassus, qui sperat super infideli in die angustiæ,
20 Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt.
et amittit pallium in die frigoris. Acetum in nitro, qui cantat carmina cordi pessimo. Sicut tinea vestimento, et vermis ligno, ita tristitia viri nocet cordi.
21 Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
Si esurierit inimicus tuus, ciba illum; si sitierit, da ei aquam bibere:
22 Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.
prunas enim congregabis super caput ejus, et Dominus reddet tibi.
23 Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
Ventus aquilo dissipat pluvias, et facies tristis linguam detrahentem.
24 Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
Melius est sedere in angulo domatis quam cum muliere litigiosa et in domo communi.
25 Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás.
Aqua frigida animæ sitienti, et nuntius bonus de terra longinqua.
26 Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.
Fons turbatus pede et vena corrupta, justus cadens coram impio.
27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?
Sicut qui mel multum comedit non est ei bonum, sic qui scrutator est majestatis opprimetur a gloria.
28 Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!
Sicut urbs patens et absque murorum ambitu, ita vir qui non potest in loquendo cohibere spiritum suum.]
