Példabeszédek 10
1 Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.
[Filius sapiens lætificat patrem, filius vero stultus mœstitia est matris suæ.
2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
Nil proderunt thesauri impietatis, justitia vero liberabit a morte.
3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
Non affliget Dominus fame animam justi, et insidias impiorum subvertet.
4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
Egestatem operata est manus remissa; manus autem fortium divitias parat. Qui nititur mendaciis, hic pascit ventos; idem autem ipse sequitur aves volantes.
5 Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.
Qui congregat in messe, filius sapiens est; qui autem stertit æstate, filius confusionis.
6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be.
Benedictio Domini super caput justi; os autem impiorum operit iniquitas.
7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
Memoria justi cum laudibus, et nomen impiorum putrescet.
8 A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
Sapiens corde præcepta suscipit; stultus cæditur labiis.
9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az ő útát, kiismertetik.
Qui ambulat simpliciter ambulat confidenter; qui autem depravat vias suas manifestus erit.
10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
Qui annuit oculo dabit dolorem; et stultus labiis verberabitur.]
11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.
[Vena vitæ os justi, et os impiorum operit iniquitatem.
12 A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
Odium suscitat rixas, et universa delicta operit caritas.
13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vessző pedig a bolond hátának való.
In labiis sapientis invenitur sapientia, et virga in dorso ejus qui indiget corde.
14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
Sapientes abscondunt scientiam; os autem stulti confusioni proximum est.
15 A gazdagnak marhája az ő megerősített városa; szűkölködőknek romlása az ő szegénységök.
Substantia divitis, urbs fortitudinis ejus; pavor pauperum egestas eorum.
16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bűnre van.
Opus justi ad vitam, fructus autem impii ad peccatum.
17 A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
Via vitæ custodienti disciplinam; qui autem increpationes relinquit, errat.
18 A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
Abscondunt odium labia mendacia; qui profert contumeliam, insipiens est.
19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
In multiloquio non deerit peccatum, qui autem moderatur labia sua prudentissimus est.
20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő.
Argentum electum lingua justi; cor autem impiorum pro nihilo.
21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
Labia justi erudiunt plurimos; qui autem indocti sunt in cordis egestate morientur.]
22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
[Benedictio Domini divites facit, nec sociabitur eis afflictio.
23 Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.
Quasi per risum stultus operatur scelus, sapientia autem est viro prudentia.
24 A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
Quod timet impius veniet super eum; desiderium suum justus dabitur.
25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
Quasi tempestas transiens non erit impius; justus autem quasi fundamentum sempiternum.
26 Minémű az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
Sicut acetum dentibus, et fumus oculis, sic piger his qui miserunt eum.
27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
Timor Domini apponet dies, et anni impiorum breviabuntur.
28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
Exspectatio justorum lætitia, spes autem impiorum peribit.
29 Erősség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedőinek.
Fortitudo simplicis via Domini, et pavor his qui operantur malum.
30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
Justus in æternum non commovebitur, impii autem non habitabunt super terram.
31 Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
Os justi parturiet sapientiam; lingua pravorum peribit.
32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
Labia justi considerant placita, et os impiorum perversa.]
