Márk 2
1 Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.
Múk' aawwotsiyere il Iyesus K'frnahom maants aanat b́weyi, manoke mootse b́beyirwok'o shisheb́wtsi.
2 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.
Moonwere bodo b́k'aye maa úronwere b́t'ebefetsosh ay asho kakwe b́wtsi. B́ doo shishiyi keewonowere boosh b́danifoni.
3 És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.
Manoor awd ashuwots ash dur iko kurdek't bíyok boweyi.
4 És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.
Ash aytsatse tuutson duro Iyesusok de'et'ino maawt Iyesus kááwon maa tooko wogdek't duro bí ees'onton orshbok'ri.
5 Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.
Iyesuswere bo aman amano bek't durosh «T naayo n morro neesh orowa eteere» bí et.
6 Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván:
Manoke bedek't teshts Muse nemo danifwotsitse ik ikewots bonibotse hank'o bo et.
7 Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?
«Ash han eegoshe hank'o c'asho Ik'ats b́ keewiri? Ik' ikoniye okoon morro orowe eto falitwo kone?»
8 És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
Muk'i b́teyawo Iyesus bonibotse bogawirwo hank'on dandek't boosh hank'o bí et, «Eegishe it nibotse man it gawiri?
9 Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?
Durosh ‹N morro neesh orowe eteere› etonat ‹Tuur ni es'o kur de'er amee!› etotse aaw ketefa?
10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:
Ernmó Ash na'o datsatsi morro orowe etosh alo b́detstsok'o it danetwok'owa!» ett durosh,
11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.
«Tuwi, ni es'o kuurder ngalomand amee etirwe neesha» bí et.
12 Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!
Duronú manoor tuut bí es'o kurdek't ash jami shinatse b́ keshi. Mansh ash jamo adt «Hank'o b́jamon be'e danaknona» ett Ik'o bo údi.
13 És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ő hozzá, és ő tanítja vala őket.
Iyesuswere aani Galil aats k'aro ganok bíami, ash jamonúwere kakweyat b́maand boware boon b́danyi.
14 És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt.
Man weeron b́beshefere t'ilish dek'eefoke beyirwo Ilfyos naay Lewi bek't, «T jafrats wowe» bí et. Bíwere tuut b́jafrats bí'ami.
15 És lőn, a mikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt.
Maniye il Iyesus Lewi mootse mishi maratse bedek'tni b́tesh. Ay asho b́ shuutso shoy dek' b́sha'iirwotse bínton t'ilish ko'iru aywotsnat morretswots, Iyesusnat b́ danifwotsnton mishi marats t'indek'tni botesh.
16 És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?
Ferisawino eteef jirwotsits wottswots Muse nemo danifwots, Iyesus t'ilish ko'ifwotsnat morretswotsnton b́maafere bek't «T'ilish ko'ifwotsntonat morretswotsnton eegoshe maat b́ úshiri?» ett b́ danifwotsi bo aati.
17 És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.
Iyesuswere man shisht, «Shodtswotssha bako jeen wotssh atetso geyirakee, taawere tweyiye kááw finirwotssh b́woterawo morretswots bo naandosh oorowe eto bodaatsitwok'o s'eegoshe» bí et.
18 A János és a farizeusok tanítványai pedig bőjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bőjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
Yohans danifwotsnat ferisawino eteefwots s'ooma bos'oomefo. Ik ik ashuwots Iyesus maants waat «Yohansnat ferisawino eteyrwots danifwotswo s'oomere bo s'oomefoni n danifwots s'oomo bok'az eegoshe?» bo et.
19 Jézus pedig monda nékik: Avagy bőjtölhet-é a vőlegény násznépe, a míg velök van a vőlegény? A meddig a vőlegény velök van, nem bőjtölhetnek.
Iyesuswere «Guuyo bonton b́befere guuy deentswots s'oomo boosh geyituwaa? Mank'oyaliye! guuyo bonton b́befere s'oomo boon geyiratse.
20 De jőnek majd napok, a mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak azokon a napokon.
Ernmó guuyo booke b́ dek'et aawo weetwe. Manoor s'oomitúne.
21 Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb szakadás lesz.
Tah nataats but'i handro shipfo aaliye, mank'o k'aleyalmó handr bút'onúwre taahdoro geets de'e gad'ni b́k'riti, b́gad'manwere baltsoniyere ikini b́gonditiye.
22 És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
Mank'o weyiniyon dutsets biro bíts gas'ef arwi natoots handr weyniy biro gas'fo aaliye, mank'o k'aleyalmó weyiniyon dutsets birmań arwi natman t'up'ini b́k'riti. Woyniyon dutsets birmanwere kud'ni b́wtsiti. Arumanwere k'awntsalke b́wotiti. Mansha handr woyniyon dutsets birosh handir arwe b́geyiti» bí'et.
23 És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.
Sanbati aawots Iyesus sndeyi tari taalon b́beshefera b́tesh. B́ danifwots amfets sendeyi motso k'ut'dek'o botwi.
24 Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
Ferisawino eteyirwotswere «Hambe, n danifwots sanbati aawots fink'ayere eteesto eegishe bok'aliri?» ett bo'aati.
25 Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe?
Iyesuswere hank'o ett boosh bí'aani, «Dawit bínton sha'irwotsnton k'ak'at b́kic'or egb́k'altsok'oo nababeratsteya?
26 Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?
Abyatar kaheniyots naash b́tesho dúr, bí Ik'i moots kindt, kahniwotsi bako konwor b́marawok'o baziyetso, Ik'osh imets misho b́meyi bínton teshts ashuwotssh b́ími.»
27 És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.
Aaninwere Iyesus boosh hank'o bí et, «Sanbati aawu ashosha bi azeyi bako asho sanbati aawosh azeratse.
28 Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.
Mank'owa Ash na'o sanbati aawush bdonziye.»
