Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, O Jehovah, what is come upon us! Look down and behold our reproach!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance is fallen to strangers, Our houses to aliens.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We are orphans; we are without a father; Our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Our water we drink for money; Our wood is sold to us.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
With the yoke upon our necks, we are driven; We are wearied, and have no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given the hand to the Egyptians, And to the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers sinned; they are no more, And we bear their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants rule over us; There is none that delivereth out of their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
With the peril of our lives we get our bread, Because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin is parched like an oven Because of the burnings of hunger.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Matrons in Zion have they ravished, And maidens in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes were hanged up by their hand; The faces of the elders were not honored.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Young men carried millstones, And boys fell under burdens of wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders sit no more at the gate; The young men have ceased from their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our heart is at an end; Our dancing is turned into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown is fallen from our head; Woe unto us, that we have sinned!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this is our heart faint, For these things our eyes are dim;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
On account of mount Zion, which is desolate; Foxes roam over it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
But thou, O Jehovah, sittest as king forever; Thy throne endureth from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Wherefore dost thou wholly forget us, And abandon us, for so long a time?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Turn us again to thee, O Jehovah, that we may be restored! Renew our days as of old!
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
For shouldst thou utterly reject us? Shouldst thou be so exceedingly wroth against us?
