Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Remember, LORD, what has come on us. Look, and see our disgrace.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Our inheritance is turned over to strangers, our houses to foreigners.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
We are orphans and fatherless. Our mothers are like widows.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
We have to pay for a drink of water; our wood is sold to us.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Our pursuers are on our necks; we are weary, and have no rest.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have submitted to the Egyptians and to the Assyrians, to get enough bread.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Our fathers sinned, and are no more; but we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servants rule over us: There is none to deliver us out of their hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
We get our bread at the peril of our lives, because of the sword in the wilderness.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Our skin is hot like an oven, because of the burning heat of famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
They raped the women in Zion, the virgins in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Princes were hung by their hands; elders were shown no respect.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
The young men grind at the mill; the boys stagger under loads of wood.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
The elders have gone from the gate, the young men from their music.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
The joy of our heart has ceased; our dancing is turned into mourning.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
The crown is fallen from our head; woe to us, for we have sinned.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
For this our heart is faint; for these things our eyes grow dim.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
For the mountain of Zion, which is desolate; the foxes walk on it.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
But you, LORD, abide forever; your throne is from generation to generation.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Why do you keep on forgetting us? Why do you forsake us so long?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Restore us to you, LORD, and we shall be restored; renew our days as in former times,
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
unless you have completely rejected us and are angry with us beyond measure.
