Józsué 24
1 Józsué pedig összegyűjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,
Összegyűjtötte Józsua mind az Izraél törzseit Sekhémbe és hívta Izraél véneit, fejeit, bíráit és tisztviselőit és oda álltak Isten színe elé.
2 És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.
És szólt Józsua az egész néphez: Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: túl a folyamon laktak atyáitok ősidőtől fogva, Térach, Ábrahám atyja és Náchór atyja és szolgáltak más isteneket.
3 De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az ő magvát; és adám néki Izsákot.
S vettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról és engedtem őt járni Kanaán egész országában, megsokasítottam magzatját és adtam neki Izsákot;
4 Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ő fiai alámenének Égyiptomba.
s adtam Izsáknak Jákóbot és Ézsaut, és adtam Ézsaunak Széir hegyét, hogy elfoglalja, Jákób pedig és fiai lementek Egyiptomba.
5 Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.
És küldtem Mózest és Áront és sújtottam Egyiptomot a szerint, amint cselekedtem közepette; s azután kivezettelek titeket.
6 És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.
Kivezettem atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerig, akkor üldözték az egyiptomiak atyáitokat szekérhaddal és lovasokkal a nádas tengerig.
7 Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.
Kiáltottak az Örökkévalóhoz és vetett homályt közétek és az egyiptomiak közé, hozta reájuk a tengert, úgy hogy elborította és így látták szemeitek, amit cselekedtem Egyiptommal; erre laktatok a pusztában sok ideig.
8 Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földüket, őket pedig eltörlém a ti orczátok elől.
És elhoztalak titeket az emóri országába, aki a Jordánon túl lakott és harcoltak veletek, de kezetekbe adtam őket, elfoglaltátok országukat, s elpusztítottam őket előletek.
9 Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.
Ekkor fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya és harcolt Izraél ellen; küldött és hívta Bileámot, Beór fiát, hogy megátkozzon titeket.
10 De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből.
De nem akartam hallgatni Bileámra; úgy hogy áldva áldott meg titeket s így megmentettelek titeket kezéből.
11 Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám őket.
Átkeltetek a Jordánon és eljutottatok Jeríchóig és harcoltak ellenetek Jeríchó emberei, az emóri, a perizzi, a kánaáni, a chitti, a girgási, a chivvi és a jebúszi; és kezetekbe adtam őket.
12 Mert elbocsátám előttetek a darázsokat, és űzék azokat előletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!
És küldtem előttetek a darázst és elűzte azokat előletek: az emóri két királyát, nem kardoddal s nem íjaddal.
13 És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szőlőket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.
Adtam nektek országot, mellyel nem vesződtél és városokat, melyeket nem építettetek és laktok bennök; szőlőket és olajfákat, melyeket nem ültettetek, esztek ti.
14 Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.
Most tehát féljétek az Örökkévalót, szolgáljátok őt őszintén és igazán; távolítsátok el az isteneket, melyeket szolgáltak őseitek a folyamon túl és Egyiptomban és szolgáljátok az Örökkévalót.
15 Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
Ha pedig rossznak tetszik szemeitekben, szolgálni az Örökkévalót, válasszatok magatoknak ma, kit szolgáltok majd: vajon az isteneket-e, melyeket szolgáltak őseitek a folyamon túl, avagy az emóri isteneit-e, kinek országában laktok; én pedig és házam az Örökkévalót fogjuk szolgálni.
16 A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
Felelt a nép és mondta: Távol legyen tőlünk elhagyni az Örökkévalót, hogy szolgáljunk más isteneket.
17 Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;
Mert az Örökkévaló a mi Istenünk – ő az, aki fölvezetett minket és atyáinkat Egyiptom országából, a rabszolgák házából és aki mívelte szemeink előtt e nagy jeleket és megőrzött bennünket az egész úton, melyen jártunk és mind a népek között, melyeknek közepén átvonultunk;
18 És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!
és elűzte az Örökkévaló mind a népeket, meg az emórit az ország lakóját előlünk – mi is szolgálni fogjuk az Örökkévalót, mert ő az istenünk.
19 Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket;
Ekkor szólt Józsua a néphez: Nem szolgálhatjátok majd az Örökkévalót, mert szentséges Isten ő; buzgó Isten ő, nem bocsátja meg elpártolástokat és vétkeiteket.
20 Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
Ha elhagyjátok az Örökkévalót és szolgáltok idegen isteneket, akkor elfordul és rosszul bánik veletek és megsemmisít benneteket, minekutána jót tett veletek.
21 Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!
Szólt a nép Józsuához: Nem, hanem az Örökkévalót fogjuk szolgálni.
22 Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
Erre szólt Józsua a néphez: Tanúk vagytok tenmagatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Örökkévalót, hogy őt szolgáljátok. – Mondták: Tanúk! –
23 Most azért hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.
Most tehát távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak és hajtsátok szíveteket az Örökkévalóhoz, Izraél Istenéhez.
24 És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.
Mondta a nép Józsuának: Az Örökkévalót, a mi Istenünket fogjuk szolgálni és szavára fogunk hallgatni.
25 Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.
S kötött Józsua szövetséget a néppel ama napon; és adott neki törvényt és jogot Sekhémben.
26 És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az Úrnak szent házában.
És megírta Józsua e szavakat Isten tanának könyvében; vett egy nagy követ és fölállította ott a tölgyfa alatt, mely az Örökkévaló szentélyénél volt.
27 És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.
És szólt Józsua az egész néphez: Íme, ez a kő leszen tanú gyanánt ellenünk, mert ő hallotta mind az Örökkévaló szavait, melyeket beszélt velünk, és legyen ellenetek tanú gyanánt, nehogy megtagadjátok Istenteket.
28 És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.
És elbocsátotta Józsua a népet, kit-kit birtokába.
29 És lőn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendős korában,
Történt e dolgok után, meghalt Józsua, Nún fia, az Örökkévaló szolgája, száztíz éves korában.
30 És eltemeték őt az ő örökségének határában Timnat-Szerában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytől észak felé.
És eltemették őt birtoka határában, Timnat-Szérachban, mely Efraim hegységében van, Gáas hegyétől északra.
31 Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.
És szolgálta Izraél az Örökkévalót Józsua minden napjaiban és a vének minden napjaiban, akik sokáig éltek Józsua után és a kik tudták az Örökkévaló minden cselekedetét, amelyet mívelt Izraéllel.
32 A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezőnek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé.
József csontjait pedig, melyeket felhoztak Izraél fiai Egyiptomból, eltemették Sekhémben, azon mező telkén, melyet megvett Jákób Chamór, Sekhém atyja fiaitól száz keszítáért; és jutottak József fiainak birtokul.
33 Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték őt Gibeathban, az ő fiának Fineásnak városában, a mely néki adatott az Efraim hegyén.
Eleázár, Áron fia is meghalt, és eltemették Pinechász fiának a halmán, melyet adtak neki Efraim hegységében.
