Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Prendras-tu le serpent à l'hameçon? passeras-tu dans ses dents une bride?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Attacheras-tu à son nez un anneau? perceras-tu ses lèvres d'un cercle?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Te parlera-t-il, te priera-t-il, te fera-t-il entendre de douces supplications?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
S'engagera-t-il avec toi par un pacte? En feras-tu ton esclave dans les siècles des siècles?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Te joueras-tu de lui comme d'un oisillon, le mettras-tu en cage comme un passereau pour ton petit enfant?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Les nations s'en nourrissent; les peuples phéniciens se le partagent.
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Ils attachent de sa peau à leurs navires, et sa tête à leurs barques de pêcheurs.
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Tu le maîtriseras en te souvenant de la guerre qu'il a causée, et qu'elle ne se renouvelle plus.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Ne l'as-tu pas vu? N'as-tu pas été surpris de ce qui a été dit?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
N'as-tu pas été effrayé parce que je l'avais préparé? car quel est celui qui s'était opposé à moi?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Et qui donc après m'avoir contredit persistera, puisque tout ce que le ciel recouvre m'appartient?
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Je ne me tairai point à cause lui, et la puissance de mes paroles, justes à son regard, excitera sa compassion.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Qui découvrira la face que voile son vêtement? qui pénétrera jusqu'au fond de sa poitrine?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Qui ouvrira les portes qui le cachent? Le grincement de ses dents inspire à l'entour la terreur.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Ses entrailles sont des aspics d'airain; son ensemble est comme de la pierre d'émeri.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Les aspérités de son corps sont tout d'une pièce; jamais l'esprit de l'a traversé.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Tel un homme est uni à son frère, tels ces deux frères sont toujours inséparables.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
S'il éternue des étincelles jaillissent; ses yeux brillent comme l'étoile du matin.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Sa bouche vomit comme des lampes, leur flamme se répand à l'entour, comme des brasiers pleins de feu.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
De ses narines sort une fumée semblable à celle d'une fournaise où brûle de l'anthracite.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Son âme est de charbon embrasé; sa bouche exhale du feu.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
La force réside en son encolure; la perdition court devant lui.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Les chairs de son corps forment un bloc; elles ont été coulées sur lui; rien ne peut les émouvoir.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Son cœur est condensé comme une pierre; il est inflexible comme une enclume.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
S'il se retourne, il répand l'effroi, parmi les bêtes fauves qui bondissent sur la terre.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Les javelines, les traits, les cuirasses ne peuvent rien contre lui.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Il fait cas de l'airain comme du bois pourri, et du fer comme de la paille.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
La flèche ne le percera pas; la pierre d'une fronde lui fait l'effet d'un brin d'herbe.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Les marteaux sont pour lui comme des joncs; il rit des tremblements de terre et des éruptions de flammes.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Il a pour couche des obélisques aigus; l'or de la mer qu'il foule aux pieds lui semble une boue dont on ne dit rien.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Il fait bouillir l'abîme comme une marmite; il prend la mer pour un vase à parfums,
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Le Tartare de l'abîme pour un captif, l'abîme pour un lieu de promenade.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Il n'est rien sur la terre de semblable à lui qui a été créé pour être raillé par mes anges.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Il voit tout ce qui s'élève; il est roi de tout ce que contiennent les eaux.
