Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Canst thou draw out leviathan with a fish-hook? or press down his tongue with a cord?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Canst thou put a ring into his nose? or bore his jaw through with a hook?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Will he make many supplications unto thee? or will he speak soft words unto thee?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Will he make a covenant with thee, that thou shouldest take him for a servant for ever?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Wilt thou play with him as with a bird? Or wilt thou bind him for thy maidens?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Will the bands of fishermen make a banquet of him? Will they part him among the merchants?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Canst thou fill his skin with barbed irons? or his head with fish-spears?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Lay thy hand upon him; think upon the battle, thou wilt do so no more.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Behold, the hope of him is in vain; shall not one be cast down even at the sight of him?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
None is so fierce that dare stir him up; who then is able to stand before Me?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who hath given Me anything beforehand, that I should repay him? Whatsoever is under the whole heaven is Mine.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Would I keep silence concerning his boastings, or his proud talk, or his fair array of words?
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who can uncover the face of his garment? Who shall come within his double bridle?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Who can open the doors of his face? Round about his teeth is terror.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
His scales are his pride, shut up together as with a close seal.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
One is so near to another, that no air can come between them.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
They are joined one to another; they stick together, that they cannot be sundered.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
His sneezings flash forth light, and his eyes are like the eyelids of the morning.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Out of his mouth go burning torches, and sparks of fire leap forth.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Out of his nostrils goeth smoke, as out of a seething pot and burning rushes.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In his neck abideth strength, and dismay danceth before him.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The flakes of his flesh are joined together; they are firm upon him; they cannot be moved.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart is as firm as a stone; yea, firm as the nether millstone.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
When he raiseth himself up, the mighty are afraid; by reason of despair they are beside themselves.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
If one lay at him with the sword, it will not hold; nor the spear, the dart, nor the pointed shaft.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
He esteemeth iron as straw, and brass as rotten wood.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The arrow cannot make him flee; slingstones are turned with him into stubble.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Clubs are accounted as stubble; he laugheth at the rattling of the javelin.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Sharpest potsherds are under him; he spreadeth a threshing-sledge upon the mire.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He maketh the deep to boil like a pot; he maketh the sea like a seething mixture.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
He maketh a path to shine after him; one would think the deep to be hoary.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Upon earth there is not his like, who is made to be fearless.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
He looketh at all high things; he is king over all the proud beasts.
