Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
He dongah ka lungbuei lakueng tih a hmuen lamloh cungpet.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
A ol dongkah khoponah te hnatun hnatun. A ka lamloh caitawknah thoeng.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Vaan boeih hmuiah a hlah tih a vangnah loh diklai hmoi duela pawk.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
A hnukkah a kawk ol khaw a hoemdamnah ol neh hum tih a ol a yaak vaengah rhaek uelh sak boeh.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Pathen loh a ol neh khobaerhambae a saii khungdaeng tih hum dae m'ming uh moenih.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Vuelsong neh khotlan khonal te, 'Diklai ah om saeh,’ a ti vaengah khotlan khonal khaw a sarhi tak.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Amah kutngo hlang boeih ming sak ham hlang boeih kah kut te rhodaek a soei pah.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Te vaengah mulhing khaw a khui la kun tih a khuisaek ah kho a sak.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Cangpalam te imkhui lamloh, khosik te tlangpuei lamloh ha thoeng.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Pathen kah hiil lamloh rhaelnu khaw a khueh tih tui daang mangdaeng mangtok la om.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Khomai te cingtui loh a rhih sak tih cingmai loh amah kah vangnah te a taekyak.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Te khaw diklai kah lunglai hman ah a uen boeih te saii hamla a niing, a niing dongah kuluk la a hil.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Te te caitueng lam khaw, a khohmuen ham khaw, sitlohnah ham khaw a thoeng sak.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Job, he he hnakaeng lah. Pai lamtah Pathen kah khobaerhambae he yakming lah.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Te rhoek soah Pathen loh a khueh tih a cingmai kah vangnah a sae te na ming a?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Poeknah rhuemtuet, mangvawt khomai a haainah te na ming a?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Tuithim loh khohmuen a mong sak vaengah na himbai te aka bae sak,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Hmaidan a hlawn bangla khomong a thah la amah taengah na nulh thai aya?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Amah taengah metla n'thui ham khaw kaimih tueng lah. Hmaisuep hmai ah n'tawn uh thai pawt oe.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Hlang loh a dolh hamla thui cakhaw ka thui bangla amah taengah a tae pa aya?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Tahae ah khaw vangnah a hmuh uh moenih. A aa te khohli loh a yawn tih a caihcil hnukkah khomong dongah tueng.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Tlangpuei lamkah sui te mueithennah rhih om Pathen taengla pawk.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Tlungthang te thadueng a len dongah a tiktamnah m'hmuh lek moenih. Duengnah khaw a cungkuem dongah hlang a phaep moenih.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Hlang rhoek loh amah te a rhih uh tangloeng dongah lungbuei aka cueih rhoek takuem khaw a sawt moenih,” a ti.
