Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Omiserunt autem tres viri isti respondere Iob, eo quod iustus sibi videretur.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Et iratus, indignatusque est Eliu filius Barachel Buzites, de cognatione Ram: iratus est autem adversum Iob, eo quod iustum se esse diceret coram Deo.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Porro adversum amicos eius indignatus est, eo quod non invenissent responsionem rationabilem, sed tantummodo condemnassent Iob.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Igitur Eliu expectavit Iob loquentem: eo quod seniores essent qui loquebantur.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Cum autem vidisset quod tres respondere non potuissent, iratus est vehementer.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Respondensque Eliu filius Barachel Buzites, dixit: Iunior sum tempore, vos autem antiquiores, idcirco demisso capite, veritus sum vobis indicare meam sententiam.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Sperabam enim quod ætas prolixior loqueretur, et annorum multitudo doceret sapientiam.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Sed, ut video, spiritus est in hominibus, et inspiratio Omnipotentis dat intelligentiam.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Non sunt longævi sapientes, nec senes intelligunt iudicium.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Ideo dicam: Audite me, ostendam vobis etiam ego meam sapientiam.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Expectavi enim sermones vestros, audivi prudentiam vestram, donec disceptaremini sermonibus:
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Et donec putabam vos aliquid dicere, considerabam: sed, ut video, non est qui possit arguere Iob, et respondere ex vobis sermonibus eius.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Ne forte dicatis: Invenimus sapientiam: Deus proiecit eum, non homo.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Nihil locutus est mihi, et ego non secundum sermones vestros respondebo illi.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Extimuerunt, nec responderunt ultra, abstuleruntque a se eloquia.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Quoniam igitur expectavi, et non sunt locuti: steterunt, nec ultra responderunt:
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Respondebo et ego partem meam, et ostendam scientiam meam.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Plenus sum enim sermonibus, et coarctat me spiritus uteri mei.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
En venter meus quasi mustum absque spiraculo, quod lagunculas novas disrumpit.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Loquar, et respirabo paululum: aperiam labia mea, et respondebo.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Non accipiam personam viri, et Deum homini non æquabo.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Nescio enim quamdiu subsistam, et si post modicum tollat me Factor meus.
