< Jób 32 >

1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Et les trois amis de Job s'abstinrent de lui répondre; car Job était juste devant eux.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Et Elihou, fils de Barachiel le Buzite, de la famille de Ram en la terre de Hus, se courrouça; il entra contre Job dans une violente colère, parce qu'il s'était présenté comme juste devant le Seigneur.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Et il ne fut pas moins irrité contre les trois amis, parce qu'ils ne pouvaient répondre rien qui confondit Job après l'avoir jugé coupable.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Et Elihou hésitait à répliquer à Job, car les trois hommes étaient plus avancés que lui en âge.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Mais lorsqu'il vit que nulle réponse ne sortait de leur bouche, il s'emporta;
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Et prenant la parole, il dit: Je suis le plus jeune, vous êtes mes anciens; j'ai donc gardé le silence, craignant de vous déclarer ce que je sais,
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Et je me suis dit: Il n'est point temps de parler; c'est le nombre des années qui donne la sagesse.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Mais l'esprit réside parmi les mortels et le souffle du Tout-Puissant seul les instruit.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Les anciens ne sont point sages, les vieillards ne savent point juger.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Aussi je me décide; écoutez-moi et je vais vous déclarer ce que je sais.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Soyez attentifs, je ne cesserai pas que vous n'ayez apprécié mes raisons,
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Et que je ne sois d'accord avec vous; je n'ai point fait de reproches à Job; celui qui le réfutait était l'un de vous.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Je ne voulais pas vous donner occasion de dire: Nous sommes attachés au Seigneur et nous avons trouvé la sagesse.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Et vous avez permis à cet homme de tenir un pareil langage!
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Ils ont été frappés de stupeur; ils n'ont rien trouvé à répondre; ils ont annulé leurs propres arguments.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
J'ai attendu; je n'ai dit mot; je les ai vus demeurer immobiles sans répliquer.
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Et Elihou, continuant, s'écria: Eh bien! je parlerai.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Car je suis plein de mon sujet; l'esprit en mon sein me consume.
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Ma poitrine est comme une outre où fermente du vin nouveau; elle ressemble à un soufflet de forge qui éclate.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Je parlerai tant que mes lèvres pourront s'ouvrir.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Il n'est point d'homme devant qui j'aie la moindre timidité; il n'est point de mortel qui m'émeuve;
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Il n'est point de front qui m'impose; s'il en est, que les vers me dévorent.

< Jób 32 >